Bendegúúúz

Nem rég értem haza a Viktória fesztiválról. Drága kedves Viki barátnémnak volt a születésnapja. A korát nem közölhetem, de ez úton is Isten éltesse őt még nagyon sokáig (Nekem, mert egy önző dög vagyok)!

Adtunk a szervezetnek megint. Végül is zöldség-gyümölcs napot tartottunk. Volt meggy, körte, barack, alma, meg a vodka is valami cefréből készül, úgyhogy nagy kegyesen azt is ide sorolhatjuk. Maláta, komló annyira nem fogyott, megmaradt egy tálcányi. Legalább a következő bulira lesz utánpótlás. Szemem színe is ment de az nem tett ránk semmilyen hatást. Ha már a zöldségeknél tartunk…a kaja…huh. Kicsit túlbecsülve a képességeimet hatalmas adagot vettem magamhoz. Anett nem törődve azzal, hogy én még táplálkozok, a téma a fosás és a hányás volt. Ezzel úgy érzem megvuduzott, mivel nekem mindkettő sikerült. Ennek ellenére jó volt a buli. Szűk körű kis kerti parti, iszogatás, beszélgetés, zene hallgatás, ami átcsapott üvöltő zenébe, üvöltő Dióba és vedelésbe. Annyira azért nem volt vészes. Jöttek fiúk is akiket nagyon szeretünk. Főleg én vagyok hálás Kötyének, amiért vigyázott rám, miközben aludtam. Lényeg, jó volt. Nagyon. Bár a fejfájást ma kihagytam volna. Meg a cefre szagot.

Ja, még gitározás is volt. Tibbah tanított egy kis Nirvana-t, amit majd ma is fogok gyakorolni, amint feléledtem, megfürödtem, megnéztem a büszkeség és balítéletet, ittam még két kávét és sunytam egy picit. Így fél 2 magasságában nem tudom mennyire lesz időm minderre, de összehozom. Meg lassan el kéne kezdeni összepakolni Voltra. A sátrat a mai napig nem próbáltam meg felállítani, úgy van ahogy megvettem. Az az igazság, hogy lusta is voltam, aztán meg az esőre fogtam. Ha minden igaz baba időnk lesz egész héten. Kánikula, esőmentesség. Nagyon díjaznám. Nem tervezek nagy lerészegedést, mert nem szeretnék minden nap így kinézni ahogy most, meg a fürdés egy kicsit neccesebb. Most, hogy pénteken Tatán voltunk, megismerkedhettünk újra a mobil vécék higiéniájával. Már el is felejtettem, milyen undorító dolog ez. Azért a Volt előtt ez kellett. Kell vinni higikendőt. Biztos, ami biztos.

Még mielőtt elfelejtem. Péntek, Tata, Tatu18 koncert. Köszönjük fiúk, nagyon jó volt. Érdemes volt megvárni a fél 1et. Mestinek külön köszönettel tartozom az inspiráló hatásért (újfent) és itt megjegyzendő, hogy a már amúgy is mókuscsalogató hangja még mókuscsalogatóbb lett. És a gitárral is odatette magát. Ja és azt is köszönöm, hogy megismert, adott puszit és hogy még mindig nagyon finom illata van.

Tegnap este meg még ma reggel is tele voltam ötletekkel és viccekkel amiket szeretem volna leírni, de sajna nem jutottam olyan helyzetbe, hogy meg tudjam örökíteni.

Most tanulnom kéne, mégis inkább itt körmölök. Abba a szent meggyőződésbe ringatom magam, hogy ezen már nem fog múlni. Ami talán igaz is.

Tegnap jó volt egy kicsit nem menni munkába. Nem kellett rohannom. Reggel szörnyű álomból riadtam: megérkeztünk a Volt fesztiválra mikor is rájöttem, hogy otthon hagytam a piát és a bankkártyámat és van nálam kemény 3 rongy. Majd következő álomkép, hogy Gesztenyét próbálom meggyőzni, hogy vigyen haza a teherautóján, de ő már ivott. Ezért mondtam neki, hogy majd én vezetek nem érdekel, de nem akarta engedni mert kormányváltós volt a teherautó. Elég vicces volt, ugyan akkor tényleg nagyon beleéltem magam, hogy mi lenne, ha mindez tényleg megtörténne. Be is szarnék. Figyelmeztető jelnek vettem, hogy inkább már mindent jó előre bepakolok és nem hagyom az utolsó pillanatra.

Túltéve magamat az álmon, megreggeliztem. Tojást ettem, ami már nagyon hiányzott. Elég ritkán tehetem meg, hogy egyek. Megfőztem a kis teámat és kávémat, összekészülödtem és elindultam Veszprémbe. Végig a Bumerángot hallgattam. Szakadtam a röhögéstől. Aki szembe jött velem biztos hülyének nézett. Amúgy is jó kedvem volt, meg a táj is lenyűgözött. Tiszta gyűrűk ura meg férfi fán terem keverék. Olyan jó volt. Hamar odaértem, pedig nem is mentem gyorsan. Sőt.

A suliban nagy nehezem megtaláltam a tanár irodáját ahol már egy csomóan álltak sorba. Sok cuki muki. Beirattam a jegyem, zúztam az alagsorba az ügyintézőhöz, leadtam a kérvényt a szakmai gyakorlat elfogadására. Pipa minden, lépek ki az épületből, sietek fel a lépcsőn, egyszer csak a szemben lévő épületünknél megláttam Kareszunkat. Legalább is azt hiszem ő volt, profilból nem nagyon tudtam kivenni. Spuriztam, nehogy meglásson, még nem voltam kész a találkozásra.

Hazafelé kicsit nehézkesebb volt az út, feltorlódott a sor, ott tökölődtünk. Útközbe eldöntöttem, hogy ha hazaérek befekszem egy kár forró illatos fürdőbe erre apám itthon tesped. Mondanom se kell kurvára örültem neki. Nekiálltam rendet rakni, erre elküldött kajáért. Gyűlölöm mikor itthon van, mert semmit nem lehet nyugodtan csinálni. Mindig fülel. Mit csinálsz? Mi ez a hang? Miért ez miért az? ÁÁÁÁÁ. Brrrr.

Ennek ellenére nagy kínok és fájdalmak árán leepiláltam a lábam, mert Volton nem vagyok hajlandó borotvával szenvedni. Hát mit ne mondjak ez szarabb mint a gyanta. Kegyetlen. Hogy mit kell a nőknek kiállniuk??!!

Ma reggel kipihenten, jókedvűen keltem, de amint beértem a melóba, egyből elszállt. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Orsinak se volt munkája, ezért vele beszélgettem. Bár ahogy észrevettem senki nem erőltette meg magát ma. Bejött Lacus mert ott dolgozik anyukája. Nagyon örültem neki, mert már 1 éve is van, hogy találkoztunk. Legalább egy órát beszélgettünk a dohányzóban. Nem nagyon zavartattam magam, mert nem volt ott a Nagyfejű, meg amúgy sem érdekel. Szépen beborítékoltam a számlákat azt jöttem haza. Nem volt egy nagy mutatvány amit végre hajtottam a nap folyamán. Átnézegettem az elméletet, de ráuntam. Semmi értelme már tanulni. Amúgy sem fűzök hozzá sok sikert, nem is tudom, hogy van e értelme lemenni a semmiért.

Nem baj, holnap megkezdődik a party service, megint pár nap az ördögé, majd irány VOOOOLT!!!!

Az alábbi listát úgy loptam egy ismerősömtől ,mert megrettentő volt számomra a felismerés, hogy 13 állítás igaz rám. A listán amúgy a felnőttség csalhatatlan jeleit olvashatjuk. Valami baj lehet, hiszem én még csak kisbaba vagyok. Vagy szar a lista.

 1. A cserepes virágaid életben maradnak.
2. A franciaágy körüli kergetőzés abszurd.
3. A hűtőszekrényben több az ennivaló mint a sör.
4. Reggel 6-kor kelsz (és nem akkor fekszel le).
5. A kedvenc slágeredet a liftben hallgatod.
6. Van esernyőd és figyeled az időjárás-jelentést.
7. A barátaid házasodnak és elválnak, nem összejönnek és szakítanak.
8. A nyári vakáció három hónap helyett csak egy hétig tart.
9. Egy farmer és egy póló már nem elegendő a felöltözéshez.
10. TE hívod ki a rendőrséget, mert a SZOMSZÉDBAN hangos a zene.
11. A rokonok nyugodtan mernek obszcén vicceket mondani a jelenlétedben.
12. Már nem tudod pontosan, hánykor zár a söröző.
13. Az autód biztosítási díja lefelé megy, a törlesztő részlet felfelé.
14. A kutyát Pedigree Pal-lal eteted, nem McDonald’s maradékkal.
15. Ha a buszon alszol, megfájdul a hátad.
16. Az ebéd utáni szundítás nem tart este hatig.
17. A randevú: vacsora és utána mozi (régebben ez csak a kezdete volt).
18. Már nem az MTV News a legfőbb hírforrásod.
19. A gyógyszertárba nem óvszerért és terhességi tesztért jársz.
20. A 200 forintos bor már nem számít "egész jó"-nak.
21. Reggel reggelizel.
22. A bevásárlólistán a cola, spagetti, sajt alatt egyre több tétel van.
23. "Régen jobban bírtam az italt..." helyett: "Többet nem iszom ennyit..."
24. A számítógép előtt töltött időd nagyobb része tényleg munka.
25. Már nem "alapozol" otthon (takarékosságból) mielőtt elmész egy bárba.

A mai nap büszke vagyok Magamra, mert:

1. reggel nem aludtam el, nem késtem le a buszt

2. csak 2 kávét ittam egész nap

3. kibírtam 3 szál cigivel egész nap

4. szépirodalom olvasásával palléroztam elmémet

5. szakítottam időt egy jó beszélgetésre egy régi baráttal

6. megpróbáltam minden helyzetben kedves és higgadt lenni

7. csak 5x jutott eszembe a Lajos

8. szeretettel gondoltam a Balázsra

9. habár a lustaság vezérelt, de nem mentem ki kocsmázni

10. holnap új tervekkel telítve vágok neki a napnak

Még mindig képtelen vagyok leírni a szombat estét.

De ha ez így is maradna, ez a pár sor emlékeztet majd.

Utálom az önzőséget, a gerinctelenséget és a 16 éveseket!

Mekkora egy irigy dög vagyok! Hihetetlen! Megint kedvenc hobbimnak hódoltam és rátaláltam egy szintén nőnemű ismerősömre. A diplomaosztóján készült képeket nézegetve teljesen besárgultam. Bár nem konkrétan irigységet éreztem, hanem szomorúságot, hogy talán én soha nem ölthetem magamra a talárt, nem vehetem át fogpaszta vigyorral azt a rohadt oklevelet és nem fotózkodhatok a családdal nagy örömmámorban úszva, hogy diplomás lett a kicsi lányunk. Ilyenkor döbbenek rá, hogy valamit nagyon elcsesztem. Igaz nekem nem hiányzik a diploma, bár úton vagyok felé, de ezt az egészet csak anyám miatt csinálom és azért nem hagytam még abba – pedig már párszor közel álltam hozzá – hogy nehogy szégyenben maradjon.  Nem tudás szintjén érzem magam ezáltal kevesebbnek, hanem azért mert ez a papír presztizs-kérdés. Szinte égő, ha nincs. Tök mindegy, hogy értesz-e ahhoz, amit tanultál vagyis tanítottak, vagy hány könyvet olvastál el, mennyire vagy művelt. Csak ott legyen. Mikor Balázs szobájában megláttam az oklevelét, akkor is ez az érzés tört rám, mint ami most. Hogy nekem talán soha nem lesz ilyen a szobám falán.

Már megint a rossz tapasztalat beszél belőlem és senki ne kövezzen meg azért, amit most írok, de a diplomások többsége lenézi a nem diplomásokat. Éreztetik veled, hogy egy senki vagy. A saját unokatestvérem lenéz!!! Jó, feldughatja magának, mert kb. annyit keres, mint én.

Kezdem egyre jobban a társadalom selejtjének érezni magam. Igaz én is termelek és nap mint nap növelem a GDP-t szorgalmasan, tehát semmivel nem vagyok kevesebb embertársaimnál. Dolgozom a segélyből élőkre és az állambácsira. Nem lopom meg és nem károsítom az országot. Mégis haszontalannak érzem magam. Egy kis porszem vagyok.

Eljött az ideje, hogy azt mondom, nincs kedvem bejönni reggelente a munkahelyemre. Elfáradtam. Elegem van ebből a mindennapos rutinból. A megjátszásból. Az emberek rejtett rosszindulatából. De engem nem vernek át. Sajnos itt mindenki ilyen. Azt hiszed jóban vagytok, közben nem is annyira mert kibeszél a hátad mögött. Én meg hülye vagyok, mert hagyom és továbbra is úgy viselkedek velük, mintha minden rendben lenne. Utálom megjátszani magam. Utálom, hogy mindenki hibái felett el kell siklanom, csak az én hibáim felett ítélkezhetnek. Ugyan ez vonatkozik általában az emberi kapcsolataimra. Hagyom, hogy faszkalap emberek megsértsenek. Hagyom, hogy részeg fiúk tegyék nekem a szépet, másnap meg mintha nem is történt volna semmi. Mert én meg hülye vagyok. Egy idióta, hogy leállok ilyenekkel. Egy igazi nő ezt nem hagyná. Egy igazi nő méltóságteljesen tud viselkedni. Akit tisztelnek a férfiak és eszükbe se jut megalázni. Aki a maga lényében tündököl és a fényében mindenki sütkérezni akar. Van önbizalma, tisztában van az értékeivel, de soha nem mondja magára, hogy tökéletes vagyok, csúcsszuper nő vagyok. Mert tudja, hogy ez visszatetszést kelt másokban. Mindez a tudatalattiában létezik.

Rájöttem, mindennek az önbizalom, a magabiztos fellépés a nyitja. De hogy legyen önbizalma valakinek, ha tisztában van a hibáival és tudja, hogy ezek a hibák társadalmilag nem elfogadottak. És még ha te meg is tudsz vele birkózni. - legalább is próbálsz - az emberektől folyamatosan kapod a negatív visszajelzéseket. Ezáltal egy helyben toporogsz, mert nem tudsz tovább lépni. Mindig visszavetnek. Lehet, hogy nem kellene a külső negatív behatásokkal törődni. De hogy lehet ezeket kizárni? Még ha azt mondod, hogy nem foglalkozol vele, akkor is ott motoszkál valahol a hátsó kisagyban és kihatással van a cselekedeteidre, döntéseidre.

Épp múltkor bevillant az agyamba, hogy úristen, mennyi visszautasítást kaptam már az életben, nem csodálom, ha nem merek közeledni senkihez. Szinte, mint egy diafilm vetítődtek le a szemem előtt konkrét események. Ezért negatívan állok az emberekhez. Ez így alapjában véve nem igaz, mert csak mint párkapcsolatra lehetséges egyedekhez állok negatívan. A többiekhez meg pozitívan, majd végül jól pofára esek. Így inkább falat építek magam köré és a bohócruhába bújva próbálom takarni a valódi érzelmeimet. Gyengének és sebezhetőnek nem mondanám magam. Mert nem sokszor omlottam össze. Sírni se szoktam csak nagyon ritkán. Átlagban egy évben 3x. Akkor is a piros betűs ünnepek környékén. Pedig Sophia Loren szerint érdemes minden nap sírni egy kicsit, mert jótékony hatással van a bőrre. Hát én nem ezt vettem észre. Kegyetlenül megcsúnyulok síráskor. Mintha a fájdalmam és minden rossz érzés, ami bennem van, kiülne az arcomra és könnyek képében próbálna belőlem távozni. Távozhatna már örökre.

Szükségem lenne egy kis pihenésre. Pár olyan napra mikor csak én vagyok. Csak magammal foglalkozom. Nem kellene aggódnom hülyeségeken. Nem kellene reggel korán kelnem, rohannom a buszra. Itt jópofizni. Igyekezni nem megbántani másokat. Megfelelni másoknak. Grr. Utálom! Most is itt ülök és napolaj illatot érzek. Ez már jelent valamit. Nem bírom ki Voltig. Ahhoz sincs már túl sok kedvem. Csak pihenni akarok, aludni, napozni, a lugas alatt feküdni egy jó könyvet olvasva. Semmi más vágyam nincs. Tegnap is 4 órát aludtam délután, fenn voltam 2 órát, azt megint visszafeküdtem aludni. Reggel mégis úgy keltem, mint a mosott szar. Meg most is olyan vagyok, mint akin átment az úthenger.

Tegnap vérszemet kaptam, újfent. Legalább is egy tüskét a lelkembe mindenképp. Az a dilim, hogy az ismerősök adatlapjait illetve képeit nézegetem az egyik közismert közösségi portálon. Kivel mi van, hogy van , stb. Ugyan akkor szétvág az ideg és még szerencsétlenebbnek érzem magam, még annál is, mint amilyen azelőtt voltam. Mindenki szupercsinos, szupertrendi, a Harvardra jár , ott szerez diplomát mindjárt vagy csúcsszupi állása van egy jól menő cégnél, Ibizára jár nyaralni és ott vírít mellette élete párja, aki mellékállásban a superman/superwoman. Na jó, persze túlzok. Szóval tegnap megnéztem az egyik ismerősöm (aki amúgy nőnemű) adatlapját. Mindig is tudtam és tisztában voltam vele, hogy jó csaj, minden pasi álma, ráadásul jó tanuló volt mindig is szóval nem buta és hatalmas érdeklődési körrel rendelkezik. Szóval, ha azt vesszük tökéletes. Kívül belül. Mindig is irigyeltem. Kis pondrónak éreztem magam mellette. A 163 centimmel meg a 60 kilómmal, a tacskó lábaimmal, az allergiámmal, meg a béna ruháimmal úgy mutattunk egymás mellett, mint a hercegnő meg a kobold. A kobold persze én voltam. Szóval, ahogy nézegettem, előjöttek belőlem újra ezek az érzések. Tetézte mindezt, hogy az, akit szeretek megdugta a közelmúltban. Nem kellene, hogy érdekeljen, de mégis érdekel. Vagyis bosszant. A csaj, akivel együtt él, nem érdekel, de erre a tényre, hogy lehet, hogy szexeltek, szét tudna robbanni az agyam. Ez még nem bizonyított dolog. Ezt csak ők tudhatják. Jó, nem lehet egy szavam se, mert én is voltam mással. De akkor is lépéselőnyben van.  Kezdem magam azzal hitegetni, hogy le se szarja, hogy mi van velem, meg nem jelentek neki semmit, de mire ezeket elhiszem, addigra megint megjelenik és romba dönt mindent. Megint elhiteti velem, hogy a barátja vagyok és szeret. Tudom, hogy hülyeség és én is hülye vagyok, mert hagyom, hogy ezt játssza velem. És már körbe is értünk, kerek lett az egész.

A tanulság az, hogy mekkora egy hülye vagyok!

A mai napot mindenképp negatívként könyvelhetem el.

Nem sikerült a vizsgám, többet ettem a kelleténél. Nem ittam meg kellő mennyiségű folyadékot. Este kimentem a kocsmába ahelyett, hogy tanultam volna, ráadásul sört ittam a betervezett narancslé helyett. Eláztam az esőben és későn értem haza.

Ezek miatt a hangulatom sem volt épp a legjobb. Azt hiszem ezt a napot minél előbb le kellene tudni. Csak ne gondolkodjak…

Ma visszatért lelkembe a nyár, ezt az időjárás sem hazudtolta meg. Tisztáztam magamban az érzéseimet, amit már azt hittem, hogy sikerült kiírtanom magamból. De minek tagadjak?! Ez van. Kimondtam magamnak és ez megnyugvással töltött el. Egyszer majd biztos jön valaki, aki megváltja nálam a világot. Ahogy sétáltam hazafelé a langyos nyári éjszakában Charlei-t hallgatva (Mindenki valakié) boldognak éreztem magam. Tudom, hogy ez a szerelem, amit érzek soha nem válhat valóra, de így jó minden ahogy van. Nem aggodalmaskodok és nem görcsölök, hogy mi lenne ha, vagy mi lett volna ha. Felesleges. Annyi minden vár rám, időpocsékolás ezen rágódni.

Itt ülök a kis szobámban, a nyitott ablakon belengedez a szellő, a füstölő beizzítva, rock’n roll bluest hallgatok és inkább az zavar, hogy a jelen pillanatban érzett boldogságom nem tudom szavakba önteni. Meg se tudom magyarázni, hogy mitől vagyok boldog. Örülök, hogy nyár van, hogy végre papucsban mehettem a kocsmába, kiülhettem a kerthelységbe és egy jó sör mellett elbeszélgethettem a barátnőmmel. Hogy délután a napon ülve egy kicsit leégtem. Hogy holnap is kánikula lesz. Hogy 16 nap múlva mehetek fesztiválozni. Ezeknek az apró dolgoknak is van jelentőségük és igen is, hogy kell nekik örülni. Akár egy szál virágnak az út szélén. Sokan ezt szentimentálisnak tartják meg hülyeségnek. Pedig annyi szépség van az életben. Sokszor én sem veszem észre. Vannak napok, amikor nekem is felhők vannak a fejem felett. De akik mindig csak a rosszat látják, soha nem lesznek egy pillanatra sem boldogok. Én most az vagyok és nem is akarok lefeküdni aludni, mert félek, hogy ha felkelek már nem ezt fogom érezni és vége szakad ennek az érzésnek. Legszívesebben kikiabálnám az ablakon, hogy hahó mindenki én most jól érzem magam, ünnepeljünk és bulizzunk. Minden szembejövőre rámosolyognék a barátaimnak pedig puszit adnék a homlokára és megölelném őket. Ha lenne szárnyam, most repülnék.

Az arcom még mindig ég

Ahol a szád hozzám ért

Tudom, hogy szeretsz...

Érzem!

Senki nem néz rám úgy,

Ahogy Te rám nézel

Senki nem mondja ki úgy a nevem,

Ahogy Te kimondod

Szavak nélkül értelek

Ahogy Te is Engem

Néha a tetteink mást mondanak

De ezek vagyunk

Te és Én

Belém ivódtál

Ott és akkor

És most kimondom

Végérvényesen és tagadhatatlanul

Szeretlek!

Még 16 évesen írtam egy kis fogadalom listát, mikor is új életbe kezdtem. Akkor hagyott el a barátom másfél év együtt járás után egy gebéért. Nagyon magam alatt voltam és éreztem, hogy változtatnom kell magamon. Most is ezt érzem. Igaz nem hagyott el senki fizikailag, de már én kezdem elhagyni saját magam testileg, lelkileg. Persze ezek a kis szösszenetek az idő folyamán elfelejtődtek, de ideje frissíteni, hisz a mai napig használhatók és megfogadandók.

Íme:

-         Minden percem hasznosan fogom eltölteni

-         A megjelenésem minden időben kifogástalan lesz, még otthon is (rendes frizura és tiszta ruha, sehol egy lerágott köröm, szőrös testrész)

-         Rendet tartok a szobámban- elpakolom a ruháimat, leviszem a szennyest, mindig beágyazok

-         Nem lustálkodok

-         Szépirodalmat is olvasok

-         Minden nap megnézem a híreket vagy a rádióban meghallgatom

-         Remek társasági ember leszek, mindenkivel próbálok kapcsolatot teremteni, beszélgetni, próbálok belefolyni a társalgásba és érdeklődést mutatok a többiek felé

-         Nem beszélek csúnyán

-         Nem élősködöm másokon

-         Besegítek a házimunkába

-         Tiszteletet és őszinteséget mutatok a szüleim felé és próbálok velük jó kapcsolatot teremteni

-         Rendesen fogok enni

-         Minden nap megiszom legalább 2 liter folyadékot

-         Ha tehetem tornázni, táncolni fogok, eljárok biciklizni

-         Tartom a kapcsolatot a barátaimmal és nem csak felületesen egy-egy alkalomra ruccanok össze velük

-         Nem leszek bunkó senkivel sem, még ha bal lábbal keltem ki az ágyból, akkor sem

-         Nem rágódom többet a régi pasijaimon vagy kapcsolataimon, mert mindez már a múlté

-         Önálló leszek

-         Belehúzok a tanulásba

-         Nem fog érdekelni, hogy mások mit gondolnak rólam

Mostanában nem sok minden történt. Vagyis pontosabban semmi olyan ami megmozgatott volna. De már szégyelltem a pofám, hogy nem írok. J

Szóval. Nagyon izzítok már a VOLT fesztiválra. Még egy hónap, de már alig bírok magammal. Annyira szeretnék már kikapcsolódni és szó szerint agyilag kikapcsolni. Mikor fesztelenül fesztiválozhatok. Nem kell azon aggódnom, hogy ki lát részegen, akár egész nap ha úgy tartja kedvem. Azt veszek fel amit akarok. Olyan csöves lehetek amilyen akarok. Nem kell attól félnem hogy mit szólnak anyámék, mert nem kell hazatántorognom ha rosszul vagyok. Lényegesen megnő a szabadság faktor. Már csak azért kell imádkozni, hogy fasza idő legyen. Meg hogy legyen legalább egy fiú akinek tetszem. Ha bók nélkül jövök haza inkább a vonat alá vetem magam mint, hogy felszálljak rá. Ha az ember egy ilyen fesztiválon MINIMUM EGY szexuális/házassági/partnerkapcsolati ajánlatot nem szed össze LEGALÁBB EGY RÉSZEG embertől, ott már hatalmas gondok vannak. Vagy külső vagy mentális. Szóval utána még lehet is gondolkodni. Mert ha már egy holtra betoszott faszinak se tetszel…na az már gáz.

Életemben nem voltam még fesztiválon. Azt se tudom, hogy néz ki egy ilyen. Maximum a képekből és baráti információkból tudok kiindulni. De biztos vagyok benne, hogy nem lesz nehéz asszimilálódni. J

Túlságosan nem akarom bele élni magam, mert amit nagyon eltervezek és nagyon várok az általában rosszul sül el, vagy rosszabb lesz, mint amit várok. Ezért nem várok semmit sem. Az alapdolgokat természetesen meg kell szervezni, mint az indulás, mit viszünk, hogy csempésszük be a piát és egyebek. De konkrét elvárásaim nincsenek. Ami tuti, hogy jó koncertek lesznek és lesz sör is, ami ugyebár lényegesen megalapozza a hangulatot.