Bendegúúúz

 Az igazi az, aki olyan hülyének lát, amilyen vagy és mégis kellesz neki

Mióta tegnap este megtudtam, hogy ma este valószínű jön Tomi, egy merő görcsben van a gyomrom. De olyan jól eső görcsben. Tegnap este lementünk moziba Krisztivel meg Vikivel, mert Kata volt a pultban. Beszélgették, hogy lesz e a hétvégén valami buli, azt mondta a Kata, hogy jönnek a focisták megtartani az év végi banzájt Bástyában. Erre Kriszti rákérdezett, hogy mindenki jön e, erre elkezdte rángatni a szemöldökét felém. A kis szenya. Rákérdeztem, hogy ez most mi volt, de tudtam, hogy Tomira célozgat. Azt mondta ne izguljak, majd kiderül, hogy mi lesz. Én nem izgulok különösebben, csak kíváncsi vagyok. De nem fogok megint ilyen afférba bele menni mint a legutóbbi, mert semmi kedvem ahhoz, hogy megint az egész város erről beszéljen. Igazságtalannak éreztem, mert legutóbb sem történt semmi. Szerintem a csókolózásban nincs semmi bűnös, főleg, hogy állítása szerint nincs barátnője. És nem is nagyközönség előtt csináltuk. Ennek ellenére másnap már szinte mindenki tudta, kérdés, hogy az igazat vagy valami kibővített sztorit, mert a Döméből kinézem, hogy egy kicsit megtoldotta a dolgokat.

Bár a vasárnapi meccs utáni viselkedéséből kiindulva szerintem maximum köszönünk egymásnak, aztán annyi. Bár ha elég részeg lesz, lehet azért szóba áll majd velem. Hehe. Na mindegy, nem elmélkedek ezen, mert felesleges. Majd, meglátjuk mi lesz.

Ja, van egy ember aki állandóan képes megújulni és így 100 év után is tud meglepetést okozni. Ez pedig nem más, mint Lajosom. Tegnap olyan szinten bunkó volt, hogy nem ismertem rá. Nagyon bután beszélt, pedig nem szokott. Nem velem, hanem Krisztivel. Biztos elvonási tünetei voltak. De nagyon meglepődtem rajta. Volt már velem is faszfej, de nem ennyire. Mindegy, nem törődöm ezzel, úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.

De azért a tegnap este jó volt. Viki csinált gombás melegszendvicset én pedig átmentem lejmolni, mert imádom. Főleg azt a krémet, amit Viki csinál. Nagyon fincsi. Gombás melegszendvics...nyami. Felültem a bringára, eltekertem Vikihez, útközben előételnek a nagy lihegésben lenyeltem pár bogarat. Laci bácsi csinált nekem egy fröccsöt meg elszívtunk egy cigit. Beburkoltam a szenyát, azt megmutattam Vikinek a dallamot, ami flesből jött. Pyro gityóján játszottam és tök jó volt. Az én gitáromhoz képest kész felüdülés volt. Meg is ihletett, csak már menni kellett. Vikit felültettem a csomagtartóra, azt úgy tekertem le Bástyába. Végigröhögtük az utat. Próbáltam kikerülni a buckákat és gödröket, de nem mindig sikerült. A meccsből nem néztük meg az első félidőt, hanem kiültünk hátra a kerthelységbe. Kifaggattuk Krisztit az érettségiről, miket húzott, meddig volt benn stb. A jegyét majd csak ma tudja meg. A lényeg, hogy ma iszunk. J Ja, meg hogy év végére szerviz igazgatói asszisztens leszek! Nyeheheheeeee

Tegnap megvilágosodtam, hogy mi az a dallam, amit „kitaláltam”. Metallica-nak van egy feldolgozása az Astronomy és abból egy részlet nagyon hajaz rá. Pedig már azt hittem, hogy tudtam valami újat. De nem. Jellemző...

Eléggé uncsizok. Az a baj, hogy nincs munka. Jó, lenne, de egyáltalán nincs kedvem a parasztokat hívogatni a kedélyfelmérővel. Majd délután ha hazaértem felhívok egy két fütyit. Meg egyébként is itt benn nem szeretek telefonálni, mert mindenki azt hallgatja. Bár most csak Ádám van de az épp elég. Egész délelőtt papírgalacsinnal dobáltuk egymást. Szóval mindketten nagyon keményen dolgoztunk. Hehe. Azért jó volt. Nem vennék rá mérget, hogy ez délután nem fog folytatódni. Attila lement a Balatonhoz valami ügyfélhez, de nem vagyok benne biztos, hogy a strandra nem néz be. Kis mákos. Bárcsak én is így elmászkálhatnék. Na mindegy, már csak 3 órát kell kibírnom, aztán megyek haza.

A fene. Most szólalt meg az autó egy szerpentinen. Erről mindig a komárnoi Quimby koncert jut az eszembe amiről meg...de mindegy nem érdekel már. A koncert jó volt és az érzés még mindig bennem van. Meleg tavaszi éjszaka egy kis esővel, sok emberrel. Az illatok, a zene mind bódító volt. Olyan át tudnám ölelni a világot. Jelen voltam, de mégis valahol nagyon távol. Tudtam, hogy jelentős emléke lesz az életemnek. Legjobb koncertjeim egyike, annak ellenére, hogy Kis Tibi és Líviusz feje csak néha néha tűnt fel az embertömeg felett.

Kriszti ma érettségizik, úgyhogy vagy ma, vagy a hétvégén valamikor meg kell ünnepelni. Az teljesen mindegy, hogy sikerül, ünnepelni akkor is kell.

- Ne haragudj, ismered a Kovács Bélát?

- A Kovács Bélát?

- Hogy kit?

- A Kovács Bélát!

- Ne haragudj nem ismerem!

 

Minden, ami történik, eleve meg van írva. Nem tudunk változtatni rajta. Úgyhogy ha valami rosszat csinálok, az nem az én hibám, hanem a sors keze.

Borzalmas ez az eső... pedig már úgy örültem...

Nem sok kedvem van a munkában lenni. Tegnap már olyan fáradt voltam, hogy a meccsen majdnem elaludtam, de aztán Viki kikért nekem egy korsó kólát, aminek hatására a megélénkülésem folyamatos ökörködésbe ment át. Valamiért nagyon viccesnek találtuk az egész mérkőzést, mert szó szerint végigröhögtük az egészet. Nagyon kész volt. Viszont kezdek kipurcanni. Tegnap délután szunyáltam egy kicsit, meg az ipari mennyiségű kóla elfogyasztása után is úgy aludtam mint egy kisbaba. Reggel fél7kor alig bírtam összekaparni magam. Délután megint tuti alszom. Csak attól félek mindig, hogy majd este nem tudok. Legfeljebb megiszok 1 liter orbáncfű teát. Bár most gondoltam bele, lehet, hogy vissza kéne rá szokni, most hogy így tele vagyok hülye gondolatokkal. Hátha egy kicsit pozitívabban látnám a dolgokat. Hosszú távon egyébként tényleg jó a közérzetnek és nem lesz az ember depis minden kis szarért. Ajánlom mindenkinek.

Amúgy sikerült megvennem hétfőn a telefont, olyat amilyet akartam. Nagyon csecse és nagyon szeretem, csak még szoknom kell, mert az érintőkijelző még egy kicsit fura.

Ja, tegnap még jött egy flesem, elkezdtem csak úgy gityózni és kijött egy olyan dallam, ami kurva ismerős, de nem tudom, hogy melyik dalé. Vikinek is átküldtem az akkordokat, hogy játssza le magának és mondja meg, hogy mi ez, de ő sem tudta. Mindegy nekem tetszik. :-) Majd Pyro megmondja. Ő úgyis mindent tud. Okoska törp. :-)

Holap ha minden jól megy, megyek telefont venni...

"Te mindenkinél jobb vagy elengedésben. Ma elkezdheted gyakorolni. Bölcsen lásd át a helyzetet, és vedd tudomásul, hogy most nem a te kezedben van a kormány! Ha erre képes vagy, akkor rengeteg felesleges mérgelődéstől megkímélheted magad…"

Tegnap Kálmi hatására megvilágosodtam, úgyhogy rajta vagyok a dolgon. Kár, hogy itt nincs egy hegy vagy egy magasabb domb, hogy egy kő formájában elhajítsam. De így, hogy tegnap a pofámba vágták a csúf igazságot, így sokkal könnyebb. :)

Minden megy tovább, ahogy eddig...

Meg különben is Afrikában éheznek a gyerekek, DE A LEGFONTOSABB:

MA KEZDŐDIK A VÉÉÉÉBÉÉÉÉÉ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egész héten nem tudok megülni a fenekemen. Péntek óta csak bolyongok a nagyvilágban és sehol se találom a helyem. Minden nap kocsma vagy akármi csak ne otthon a gondolataimmal.

Végre beköszöntött a kánikula. Nagyon meleg van. Ilyenkor az embernek amúgy sincs kedve otthon csücsülni. Hacsak nem a besötétített szobában aludni vagy nézni a tévét.

Az az igazság, hogy péntek óta máshogy is el tudnám képzelni az életem. És folyamatosan a hülye kis picsa kérdések járnak a fejemben. Miért nem hív? Miért mondta ezt meg azt, ha nem keres? Most akkor érdeklem? stb. Mikor már kezdtem elfelejteni, mert ugye húsvétkor találkoztunk már, megjelenik és ismét feldúl bennem mindent. Legutóbb könnyű volt kiheverni, mert akkor tiszta volt, hogy barátnős. De most meg közölte, hogy már 1 hónapja egyedül álló. Annak ellenére nem hiszem, hogy tisztázódott az exével a viszony, vagy csak én próbálom ezt elhitetni magammal, hogy könnyebb legyen lezárni vagy elfelejteni vagy nem is tudom. Csak lóg a levegőben ez az egész sztori. Én meg türelmetlen vagyok. Meg hülye. Muszáj ráállnom a lesz, ami lesz taktikára, mert különben begyogyózok. Habár most már nem olyan szar, mint mondjuk hétfőn. Most is igaz, hogy az idő gyógyítja a sebeket.  

Tegnap Kriszti volt a moziban a pultban, hát lementünk hozzá. Úgysincs jobb dolgom. Szóval lejött Lajos is és felébredt köztünk valami, aminek aludnia kéne már réges rég. Lehet, hogy a többiek nem vették észre, de én igen. Lehet a zazazu mégse megy olyan könnyen tönkre, vagy van, akivel örökre ott marad. Ahogy a kezünk egymáshoz ért és egyikünk se húzta el, lehetett érezni azt a valamit, amit régen. Lehet, hogy nem így lenne, ha legutóbb Vikivel nem kezdünk el nosztalgiázni, mert ami régen rossz volt, arra most olyan jó volt visszagondolni. Lajos is apró kis célzásokat tett a múltra, hogy mi volt régen. Jó, ő mindig ezt csinálja, de akkor is. Kísért a sors.

Én a Pinttomival járok (pozitív gondolkodás hehe), de akkor mi ez a Lajos bizbasz? Remélem jövő héten Tomi lejön rázni a formás kis popókáját a retro buliba, azt majd akkor meglátjuk, hogy mi a téma.