Bendegúúúz

Tegnap este meg még ma reggel is tele voltam ötletekkel és viccekkel amiket szeretem volna leírni, de sajna nem jutottam olyan helyzetbe, hogy meg tudjam örökíteni.

Most tanulnom kéne, mégis inkább itt körmölök. Abba a szent meggyőződésbe ringatom magam, hogy ezen már nem fog múlni. Ami talán igaz is.

Tegnap jó volt egy kicsit nem menni munkába. Nem kellett rohannom. Reggel szörnyű álomból riadtam: megérkeztünk a Volt fesztiválra mikor is rájöttem, hogy otthon hagytam a piát és a bankkártyámat és van nálam kemény 3 rongy. Majd következő álomkép, hogy Gesztenyét próbálom meggyőzni, hogy vigyen haza a teherautóján, de ő már ivott. Ezért mondtam neki, hogy majd én vezetek nem érdekel, de nem akarta engedni mert kormányváltós volt a teherautó. Elég vicces volt, ugyan akkor tényleg nagyon beleéltem magam, hogy mi lenne, ha mindez tényleg megtörténne. Be is szarnék. Figyelmeztető jelnek vettem, hogy inkább már mindent jó előre bepakolok és nem hagyom az utolsó pillanatra.

Túltéve magamat az álmon, megreggeliztem. Tojást ettem, ami már nagyon hiányzott. Elég ritkán tehetem meg, hogy egyek. Megfőztem a kis teámat és kávémat, összekészülödtem és elindultam Veszprémbe. Végig a Bumerángot hallgattam. Szakadtam a röhögéstől. Aki szembe jött velem biztos hülyének nézett. Amúgy is jó kedvem volt, meg a táj is lenyűgözött. Tiszta gyűrűk ura meg férfi fán terem keverék. Olyan jó volt. Hamar odaértem, pedig nem is mentem gyorsan. Sőt.

A suliban nagy nehezem megtaláltam a tanár irodáját ahol már egy csomóan álltak sorba. Sok cuki muki. Beirattam a jegyem, zúztam az alagsorba az ügyintézőhöz, leadtam a kérvényt a szakmai gyakorlat elfogadására. Pipa minden, lépek ki az épületből, sietek fel a lépcsőn, egyszer csak a szemben lévő épületünknél megláttam Kareszunkat. Legalább is azt hiszem ő volt, profilból nem nagyon tudtam kivenni. Spuriztam, nehogy meglásson, még nem voltam kész a találkozásra.

Hazafelé kicsit nehézkesebb volt az út, feltorlódott a sor, ott tökölődtünk. Útközbe eldöntöttem, hogy ha hazaérek befekszem egy kár forró illatos fürdőbe erre apám itthon tesped. Mondanom se kell kurvára örültem neki. Nekiálltam rendet rakni, erre elküldött kajáért. Gyűlölöm mikor itthon van, mert semmit nem lehet nyugodtan csinálni. Mindig fülel. Mit csinálsz? Mi ez a hang? Miért ez miért az? ÁÁÁÁÁ. Brrrr.

Ennek ellenére nagy kínok és fájdalmak árán leepiláltam a lábam, mert Volton nem vagyok hajlandó borotvával szenvedni. Hát mit ne mondjak ez szarabb mint a gyanta. Kegyetlen. Hogy mit kell a nőknek kiállniuk??!!

Ma reggel kipihenten, jókedvűen keltem, de amint beértem a melóba, egyből elszállt. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Orsinak se volt munkája, ezért vele beszélgettem. Bár ahogy észrevettem senki nem erőltette meg magát ma. Bejött Lacus mert ott dolgozik anyukája. Nagyon örültem neki, mert már 1 éve is van, hogy találkoztunk. Legalább egy órát beszélgettünk a dohányzóban. Nem nagyon zavartattam magam, mert nem volt ott a Nagyfejű, meg amúgy sem érdekel. Szépen beborítékoltam a számlákat azt jöttem haza. Nem volt egy nagy mutatvány amit végre hajtottam a nap folyamán. Átnézegettem az elméletet, de ráuntam. Semmi értelme már tanulni. Amúgy sem fűzök hozzá sok sikert, nem is tudom, hogy van e értelme lemenni a semmiért.

Nem baj, holnap megkezdődik a party service, megint pár nap az ördögé, majd irány VOOOOLT!!!!