Úgy döntöttem ideje lenne normális blogot írni. Igaz mostanában nem történik semmi különös. Csak tengetem a napjaimat, amik meg úgy szaladnak, hogy szinte követni sem tudom.

A parasztfesztivál óta kicsit gyengélkedem, legalább is ismét erőt vett rajtam a kedvetlenség és motiválatlanság. Azt hiszem, ezt nevezik mókuskeréknek. Munka, otthon, alvás, munka. Persze néha nem is vágyom többre, mint hogy megnézzek egy jó filmet a puha fotelból vagy bebújjak a meleg ágyba, egy könyvvel, miközben levendula illatozik az olajlámpából.

Itt az ősz. Szeretem ezt az időszakot. Mikor a nap már más szögben süt és így új megvilágításba kerül a világ. Reggelente köd van és hideg, napközben pedig mintha még erőlködne a nyár, de a fákról lehulló levelek igazolják, hogy visszafordíthatatlanul jön az ősz. Most is csodálatosan süt a nap, igazi kiránduló idő van, én mégis itt sorvadok az irodában és csak az ablakom előtt álló diófán veszem észre az ősz jeleit.

Sokszor eszembe jut, mikor még iskolába jártam. Ilyenkor még szépen írtam a füzetbe, rendesen bepakoltam a táskába, megírtam és megtanultam a házi feladatot, kikészítettem esténként a másnapi ruhámat és minden órán jegyzeteltem. Néha jó lenne még iskolába járni. A társaság miatt, a gondtalanság miatt. Bár néha még most is furcsa, hogy haza megyek és nem kell leckét írnom, nem kell készülnöm másnapra és ez jó. Meg hogy anyagilag önállóbb vagyok. Szerintem, ha a suliért pénzt lehetne kapni, mindenki örök életére iskolás lenne. Tegnap éjjel volt egy álmom, hogy a cég beiratott egy fősulira valami mérnöki szakra, hogy ezt nekem el kell végeznem, mert a cég számít rám és minden költségemet állják. Mondtam nekik, hogy nekem nem megy a matek, de hogy az is el lesz intézve. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, mert úgy voltam vele, hogy szívesen megcsinálom, de tele voltam kétségekkel. Már nincs visszaút, meg elvárják, hogy megcsináljam, mi van, ha nem sikerül, mit várnak cserébe. Rosszul éreztem magam. Másnap végig ezen járt az eszem. Hogy valamit tanulnom kéne. De mi van, ha megint nem tudom végig csinálni? Mi van, ha feladom? Ha mégsem akarom igazán és csak kezdetben volt meg a lelkesedésem. Csalódást okozok a szüleimnek, a családomnak és egyáltalán magamnak, hogy megint egy dolog, amit nem tudtam végig csinálni. Igazából soha semmit nem csináltam még végig. Meg egyáltalán, mi az, ami érdekel? Még mindig nem tudom. Egy magyar vagy bölcsész szakra mi a fenének menjek el? A jog meg túl sok lenne az én hangya agyamnak, meg a kitartásomnak. A többi szakon meg aminek haszna is van, ott a mumus, a matek. 22es csapdája.

" - Ki fedezte fel, hogy a költészet míly sikerrel űzi el a szerelmet?

  - Én mindeddig úgy tudtam, táplálja.

  - Egy erős szerelmet talán igen. De ha csak vékonyka a vonzalom egy sovány szonettől végleg elsorvad.

  - Hát akkor mit ajánl a vonzalom serkentésére?

  - A táncot... még akkor is, ha a lány éppen csakhogy megjárja! "

Este fél 10 van és dög meleg. Az ablak tárva. Légmozgás nulla. Mit csinálhatna mást az ember lánya, mint az ágyon fekve izzad és gondolkodik. Fura ilyenkor itthon lenni. Tudom, hogy örülnöm kellene, hogy időben ágyba kerülök, de aludni így sem tudok a hőségtől.

Izgalmasabban is telhetne ez a nyár. Nem történik semmi. Délután leugrottam Ákoshoz a rádióba, hogy odaadjam neki a logokat amiket kinyomtattam, ki is ragasztottuk őket. Mondta, hogy beszélgessünk egyet adásban, de valahogy képtelen vagyok rá. Már a gondolatától is gyomorgörcsöm van és elönt a lámpaláz. Fél8kor találkoztam a csajokkal, vittük egy kört a kutyákokat, bandáztunk egyet a lovas pályán és nem rég értem haza. Valami hiányzik ebből a nyárból. Sehol semmi buli vagy történés. Most, hogy a VB-nek is vége, még annyi izgalom se lesz, mint eddig. Meg emberek se.

Sokat gondolok a régi nyarakra. Milyen jó volt akkor.

Mindig bántam, hogy az életemből kimaradt,hogy  a haveri társasággal lemenjek Balcsira, mert engem  nem engedtek el meg nem is volt rá pénzem. Most, hogy megtehetném, már nincs meg az a társaság és a darabjai akik megvannak pedig már párban tengődnek. Annál rohadtabb érzés meg nincs is, mint hogy csak te vagy egyedül álló az egész társaságból és úgy mentek el valahova. Mindig azt mondogatom, hogy majd jövőre más lesz, de attól félek, hogy egyszer csak arra ébredek, hogy 40 éves vagyok aztán nem valósult meg semmi abból amit akartam.

Inkább megyek aludni….

 Az igazi az, aki olyan hülyének lát, amilyen vagy és mégis kellesz neki

Mióta tegnap este megtudtam, hogy ma este valószínű jön Tomi, egy merő görcsben van a gyomrom. De olyan jól eső görcsben. Tegnap este lementünk moziba Krisztivel meg Vikivel, mert Kata volt a pultban. Beszélgették, hogy lesz e a hétvégén valami buli, azt mondta a Kata, hogy jönnek a focisták megtartani az év végi banzájt Bástyában. Erre Kriszti rákérdezett, hogy mindenki jön e, erre elkezdte rángatni a szemöldökét felém. A kis szenya. Rákérdeztem, hogy ez most mi volt, de tudtam, hogy Tomira célozgat. Azt mondta ne izguljak, majd kiderül, hogy mi lesz. Én nem izgulok különösebben, csak kíváncsi vagyok. De nem fogok megint ilyen afférba bele menni mint a legutóbbi, mert semmi kedvem ahhoz, hogy megint az egész város erről beszéljen. Igazságtalannak éreztem, mert legutóbb sem történt semmi. Szerintem a csókolózásban nincs semmi bűnös, főleg, hogy állítása szerint nincs barátnője. És nem is nagyközönség előtt csináltuk. Ennek ellenére másnap már szinte mindenki tudta, kérdés, hogy az igazat vagy valami kibővített sztorit, mert a Döméből kinézem, hogy egy kicsit megtoldotta a dolgokat.

Bár a vasárnapi meccs utáni viselkedéséből kiindulva szerintem maximum köszönünk egymásnak, aztán annyi. Bár ha elég részeg lesz, lehet azért szóba áll majd velem. Hehe. Na mindegy, nem elmélkedek ezen, mert felesleges. Majd, meglátjuk mi lesz.

Ja, van egy ember aki állandóan képes megújulni és így 100 év után is tud meglepetést okozni. Ez pedig nem más, mint Lajosom. Tegnap olyan szinten bunkó volt, hogy nem ismertem rá. Nagyon bután beszélt, pedig nem szokott. Nem velem, hanem Krisztivel. Biztos elvonási tünetei voltak. De nagyon meglepődtem rajta. Volt már velem is faszfej, de nem ennyire. Mindegy, nem törődöm ezzel, úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.

De azért a tegnap este jó volt. Viki csinált gombás melegszendvicset én pedig átmentem lejmolni, mert imádom. Főleg azt a krémet, amit Viki csinál. Nagyon fincsi. Gombás melegszendvics...nyami. Felültem a bringára, eltekertem Vikihez, útközben előételnek a nagy lihegésben lenyeltem pár bogarat. Laci bácsi csinált nekem egy fröccsöt meg elszívtunk egy cigit. Beburkoltam a szenyát, azt megmutattam Vikinek a dallamot, ami flesből jött. Pyro gityóján játszottam és tök jó volt. Az én gitáromhoz képest kész felüdülés volt. Meg is ihletett, csak már menni kellett. Vikit felültettem a csomagtartóra, azt úgy tekertem le Bástyába. Végigröhögtük az utat. Próbáltam kikerülni a buckákat és gödröket, de nem mindig sikerült. A meccsből nem néztük meg az első félidőt, hanem kiültünk hátra a kerthelységbe. Kifaggattuk Krisztit az érettségiről, miket húzott, meddig volt benn stb. A jegyét majd csak ma tudja meg. A lényeg, hogy ma iszunk. J Ja, meg hogy év végére szerviz igazgatói asszisztens leszek! Nyeheheheeeee

Tegnap megvilágosodtam, hogy mi az a dallam, amit „kitaláltam”. Metallica-nak van egy feldolgozása az Astronomy és abból egy részlet nagyon hajaz rá. Pedig már azt hittem, hogy tudtam valami újat. De nem. Jellemző...

Eléggé uncsizok. Az a baj, hogy nincs munka. Jó, lenne, de egyáltalán nincs kedvem a parasztokat hívogatni a kedélyfelmérővel. Majd délután ha hazaértem felhívok egy két fütyit. Meg egyébként is itt benn nem szeretek telefonálni, mert mindenki azt hallgatja. Bár most csak Ádám van de az épp elég. Egész délelőtt papírgalacsinnal dobáltuk egymást. Szóval mindketten nagyon keményen dolgoztunk. Hehe. Azért jó volt. Nem vennék rá mérget, hogy ez délután nem fog folytatódni. Attila lement a Balatonhoz valami ügyfélhez, de nem vagyok benne biztos, hogy a strandra nem néz be. Kis mákos. Bárcsak én is így elmászkálhatnék. Na mindegy, már csak 3 órát kell kibírnom, aztán megyek haza.

A fene. Most szólalt meg az autó egy szerpentinen. Erről mindig a komárnoi Quimby koncert jut az eszembe amiről meg...de mindegy nem érdekel már. A koncert jó volt és az érzés még mindig bennem van. Meleg tavaszi éjszaka egy kis esővel, sok emberrel. Az illatok, a zene mind bódító volt. Olyan át tudnám ölelni a világot. Jelen voltam, de mégis valahol nagyon távol. Tudtam, hogy jelentős emléke lesz az életemnek. Legjobb koncertjeim egyike, annak ellenére, hogy Kis Tibi és Líviusz feje csak néha néha tűnt fel az embertömeg felett.

Kriszti ma érettségizik, úgyhogy vagy ma, vagy a hétvégén valamikor meg kell ünnepelni. Az teljesen mindegy, hogy sikerül, ünnepelni akkor is kell.

- Ne haragudj, ismered a Kovács Bélát?

- A Kovács Bélát?

- Hogy kit?

- A Kovács Bélát!

- Ne haragudj nem ismerem!

 

Minden, ami történik, eleve meg van írva. Nem tudunk változtatni rajta. Úgyhogy ha valami rosszat csinálok, az nem az én hibám, hanem a sors keze.

Borzalmas ez az eső... pedig már úgy örültem...

Nem sok kedvem van a munkában lenni. Tegnap már olyan fáradt voltam, hogy a meccsen majdnem elaludtam, de aztán Viki kikért nekem egy korsó kólát, aminek hatására a megélénkülésem folyamatos ökörködésbe ment át. Valamiért nagyon viccesnek találtuk az egész mérkőzést, mert szó szerint végigröhögtük az egészet. Nagyon kész volt. Viszont kezdek kipurcanni. Tegnap délután szunyáltam egy kicsit, meg az ipari mennyiségű kóla elfogyasztása után is úgy aludtam mint egy kisbaba. Reggel fél7kor alig bírtam összekaparni magam. Délután megint tuti alszom. Csak attól félek mindig, hogy majd este nem tudok. Legfeljebb megiszok 1 liter orbáncfű teát. Bár most gondoltam bele, lehet, hogy vissza kéne rá szokni, most hogy így tele vagyok hülye gondolatokkal. Hátha egy kicsit pozitívabban látnám a dolgokat. Hosszú távon egyébként tényleg jó a közérzetnek és nem lesz az ember depis minden kis szarért. Ajánlom mindenkinek.

Amúgy sikerült megvennem hétfőn a telefont, olyat amilyet akartam. Nagyon csecse és nagyon szeretem, csak még szoknom kell, mert az érintőkijelző még egy kicsit fura.

Ja, tegnap még jött egy flesem, elkezdtem csak úgy gityózni és kijött egy olyan dallam, ami kurva ismerős, de nem tudom, hogy melyik dalé. Vikinek is átküldtem az akkordokat, hogy játssza le magának és mondja meg, hogy mi ez, de ő sem tudta. Mindegy nekem tetszik. :-) Majd Pyro megmondja. Ő úgyis mindent tud. Okoska törp. :-)

Holap ha minden jól megy, megyek telefont venni...

"Te mindenkinél jobb vagy elengedésben. Ma elkezdheted gyakorolni. Bölcsen lásd át a helyzetet, és vedd tudomásul, hogy most nem a te kezedben van a kormány! Ha erre képes vagy, akkor rengeteg felesleges mérgelődéstől megkímélheted magad…"

Tegnap Kálmi hatására megvilágosodtam, úgyhogy rajta vagyok a dolgon. Kár, hogy itt nincs egy hegy vagy egy magasabb domb, hogy egy kő formájában elhajítsam. De így, hogy tegnap a pofámba vágták a csúf igazságot, így sokkal könnyebb. :)

Minden megy tovább, ahogy eddig...

Meg különben is Afrikában éheznek a gyerekek, DE A LEGFONTOSABB:

MA KEZDŐDIK A VÉÉÉÉBÉÉÉÉÉ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egész héten nem tudok megülni a fenekemen. Péntek óta csak bolyongok a nagyvilágban és sehol se találom a helyem. Minden nap kocsma vagy akármi csak ne otthon a gondolataimmal.

Végre beköszöntött a kánikula. Nagyon meleg van. Ilyenkor az embernek amúgy sincs kedve otthon csücsülni. Hacsak nem a besötétített szobában aludni vagy nézni a tévét.

Az az igazság, hogy péntek óta máshogy is el tudnám képzelni az életem. És folyamatosan a hülye kis picsa kérdések járnak a fejemben. Miért nem hív? Miért mondta ezt meg azt, ha nem keres? Most akkor érdeklem? stb. Mikor már kezdtem elfelejteni, mert ugye húsvétkor találkoztunk már, megjelenik és ismét feldúl bennem mindent. Legutóbb könnyű volt kiheverni, mert akkor tiszta volt, hogy barátnős. De most meg közölte, hogy már 1 hónapja egyedül álló. Annak ellenére nem hiszem, hogy tisztázódott az exével a viszony, vagy csak én próbálom ezt elhitetni magammal, hogy könnyebb legyen lezárni vagy elfelejteni vagy nem is tudom. Csak lóg a levegőben ez az egész sztori. Én meg türelmetlen vagyok. Meg hülye. Muszáj ráállnom a lesz, ami lesz taktikára, mert különben begyogyózok. Habár most már nem olyan szar, mint mondjuk hétfőn. Most is igaz, hogy az idő gyógyítja a sebeket.  

Tegnap Kriszti volt a moziban a pultban, hát lementünk hozzá. Úgysincs jobb dolgom. Szóval lejött Lajos is és felébredt köztünk valami, aminek aludnia kéne már réges rég. Lehet, hogy a többiek nem vették észre, de én igen. Lehet a zazazu mégse megy olyan könnyen tönkre, vagy van, akivel örökre ott marad. Ahogy a kezünk egymáshoz ért és egyikünk se húzta el, lehetett érezni azt a valamit, amit régen. Lehet, hogy nem így lenne, ha legutóbb Vikivel nem kezdünk el nosztalgiázni, mert ami régen rossz volt, arra most olyan jó volt visszagondolni. Lajos is apró kis célzásokat tett a múltra, hogy mi volt régen. Jó, ő mindig ezt csinálja, de akkor is. Kísért a sors.

Én a Pinttomival járok (pozitív gondolkodás hehe), de akkor mi ez a Lajos bizbasz? Remélem jövő héten Tomi lejön rázni a formás kis popókáját a retro buliba, azt majd akkor meglátjuk, hogy mi a téma.

Bevallom, most egy kicsit lazítok. Azt hiszem utolértem magam a melóban, mert kivételesen nincs mit csinálnom. Na jó, akad, de nem sürgős.

Ma eszembe jutottak a tatabányai mamánál töltött nyarak. Nem konkrét események, csak úgy az illatokról az jutott eszembe. A frissen főtt kávé, a felszáradó eső, a virágok, a madarak, a fények. Néha jó lenne megint olyan kicsinek lenni.

Tegnap az eső után olyan jót sétáltunk Vikivel! Hozta Pille kutyát is, akin jókat röhögtünk és jelenlétével megakadályozta, hogy bemenjünk a kocsmába. Nagy kört tettünk, legalább 3-4 km-t. Még pletyóztunk is közben. Kellemesen elfáradtam és nyitott ablaknál nagyon jót durmoltam.

Reggel fél6kor simán felkeltem, pedig ez nálam lehetetlenség számba megy. Szegény anyukám mától már dolgozik, 5kor ment a busza, úgyhogy gondoltam, hogy nem készített nekem kávét, így mindenképp fel kellett kelnem. De a reggelimet oda készítette. Fura volt, hogy nem kellett kapkodnom és a langyos reggeli napsütésben kényelmesen battyogtam a buszmegállóba.

Szóval ma olyan nyugis nap van. Attila úton van, szóval enyém az egész iroda. Most bluest hallgatok, mert amúgy nem lehet, mert Attila nem szereti. Semmi zenei érzéke. :) Bezzeg a Zámbó Jimmy, az megy. :D:D:D

Jaj, annyira nincs kedvem itt ülni az irodában!

Napfényre vágyom, barátokra és Balatonra, bandázásra, rock’n rollra, üvöltő zenére, autó ablakán besüvítő langyos menetszélre, gitárra, napszemüvegre, pléden fetrengésre, sok nevetésre. Nyári éjszakára, szalonnasütésre, hideg sörre, forró csókra. Utcabálra, rodeó bikára, countryra és cowboyokra. Napon lepirult bőrre, sok szeplőre, szőlőlugas alatt ülve egy könyvre. 35 fokra, forró betonra, hűs limonádéra.

Álom, álom, álom,....kinézve az ablakon csak a szomszéd ház garázsának romos falát látom, mégis mosolygok.

Ma újra feltámadt bennem a nyár-feeling. Ahogy sétáltunk hazafele a pajtikkal az ifiklubból, éreztem azt az illatot, a békák kuruttyoltak és langyos szellő fújdogált. Kálmi papucsa csattogott az éjszakai csöndben. Magamba mosolyogtam, mert visszaemlékeztem a régi nyarakra. Hogy milyen jó és gondtalan volt akkor minden. Ilyenkor mindig elhatározom, hogy a munka nem fogja kedvemet szegni és felhőtlenül fogom élvezni a nyarat. Persze nem biztos, hogy sikerülni fog, de mindent el fogok követni, hogy ne illanjon el úgy ez a 3 hónap, hogy észre se veszem és nem történik semmi. Mikor szerezzek élményeket, ha nem így huszonévesen?!

Borzalmas idők járnak mostanában. Az égieknek is elege lett abból a mi a világon folyik, és könnyükkel özönvizet zúdítanak az emberiségre. Titkon szurkolok nekik. Már 3 napja folyamatosan esik és orkánok tombolnak.

Amúgy sincs jó kedvem mostanában. Majdnem úgy volt, hogy kirúgnak, de aztán Orsit választották helyettem, ami szintén nagyon fájó pontom, mert őt nagyon szeretem. Ő Attilán kívül az az ember, akiben a cégnél megbíztam és most elmegy. A többiek közül jó pár ember viszont hatalmas csalódást okozott. Borzasztó belegondolnom, hogy így kell itt maradnom. Attilával azt beszéltük, hogy ha Orsi elmegy, szépen becsukjuk a két iroda közötti ajtót, azt kész. Nem foglalkozunk velük. Egyesek is észrevehetnék, hogy elmarnak mindenkit maguk mellől a viselkedésükkel, mégis áldozatnak állítják be magukat.

Úgy érzem, mintha kívül lennék a térfelen. Mintha belecsöppentem volna a saját életembe, mint egy valóságsóba és nem én irányítom. Csak kapkodom a fejem jobbra-balra és nem vagyok ura a saját cselekedeteimnek. Kiesnek események, nem tudom, mit miért csinálok vagy mondok. Beszélgetni nem tudok senkivel. Hazaérve a munkából csak fekszem az ágyamon, nézek ki a fejemből vagy alszom. Menni nincs kedvem sehova. Tegnap bennem volt a mehetnék, de csak azért, mert már nem akarok gondolkodni.

Nem tudom, mit tegyek!

HELP! I need somebody,

HELP! Not just anybody,

HELP! You know I need someone, HEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEELP!!!

Annyira jó volt tegnap egész délután hesszelni!

Korán megfürödtem, főztem egy teát, nagyjából rendet raktam a szobámban (megdöbbenéssel tapasztaltam a portigrisek nagymértékű elszaporodását), bebújtam az ágyikóba és sorozatot néztem. Olyan, de olyan jó volt! Szépen fél9kor kikapcsoltam a laptopot és nyugovóra tértem. Isteni volt. Azt kell, hogy mondjam, végre. Ez annyira hiányzott!

Szerintem ma takarítok, legalább is nagyjából. Felmosás, porszívózás, portörlés, ágynemű-szellőztetés, ruhák elrakása, kacatok rendbe rakása. Aztán megint fürdés, szunya.

Lehet kezdek bepunnyadni, de leszarom. Ha más megteheti, akkor én is. Nem fogok erőlködni! Ennyi!

Azért sem fogok még egyszer ugyan abba a szaros gödörbe lépni! Még egyszer nem leszek mazochista. Nem értem miért kell nekem ez az egész. Érzelmek nincsenek, mármint szerelem, mert komolyan nem érzek úgy semmit, de mikor ott van, elvesztem az eszem. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy szerelmes legyek. Ahhoz túlságosan sok pofont kaptam az életben. A bálványozás és a tehetség tisztelete nem fajulhat idáig. A fene tudja mi ez az egész. Talán hagynom kellene, hogy kibontakozzanak az események és sodródnom kellene az árral. De ha tovább megyek és többet engedek, nem akarom magam utána rosszul érezni. Így is rosszul érzem magam. Vagyis inkább kihasználva. Jó lenne, ha jönne már egy normális férfi az életembe és magam mögött hagyhatnám ezeket a hülyeségeket és baszakodásokat. Annyira elegem van már ezekből a piti kis játszmákból. Az a baj, ha megkapnám, már nem kellene. Ez mindig is így volt. Csak addig kellene, amíg azt nem mondja, hogy szeret. De én rontottam el. Nem tavaly májusban, hanem most, mikor újra láttuk egymást hagytam magam megcsókolni. Rosszabb vagyok, mint egy férfi. Tudom, hogy megtenném, ha tudnám, hogy nem ítéltetnék érte és én nem ítélném el érte saját magam. Lajosnál legalább tudtam a szerelem álarca mögé bújni, de most...??? Teljesen értetlenül állok a kérdés előtt. Sőt, az a baj, hogy egyre több kérdés kezd foglalkoztatni ezzel kapcsolatban. Miért járkált oda hozzánk? Miért csókolt meg búcsúzóul? Bla bla bla. Ebből legalább tudom, hogy nő vagyok.

A Férjem egyik mondata visszhangzik a fülembe szombat óta: - Hagyd, hogy én legyek a férfi! Nem kell mindig keménynek lenni! – hogyne lennék kemény basszus, mikor muszáj. Amint egy pillanatra kimutatom az érzékeny és gyengéd oldalam, rés keletkezik a pajzson és a tőrt egyből belém döfik. Biztos az én hibám, hogy mindig olyan embereknek adtam szeretetet, akik előbb utóbb belém rúgtak. Vonzódom a nehéz esetekhez. Félek, hogy újra pofára esek. Mert olyan, mint a Lajos. Jó, nem mindenben, mert az előnyére legyen írva, hogy vele legalább meg lehet beszélni a dolgokat, meg lehet is beszélgetni, talán még céljai is vannak és nem a saját maga alkotta álomvilágban ringatózik sajnáltatva magát.

Nehéz dolog ez, mikor az ember másfél óra alvás után üres lélekkel ébred és mikor vissza gondol az előző estére nem érez semmit. Hol van az, amit pár órával ezelőtt éreztem? Hol a za za zu? A mindent elsöprő vágy? A szenvedély? Hol a csók íze? A bőre illata? Az érintés érzése? Szeretem az ilyen helyzeteket, mikor mindkét fél olyan tökéletesen játssza el a szerelmet. Utána meg minden érzés semmivé foszlik. Mintha nem is lett volna. Ugyan úgy viselkedünk, mintha csak ismerősök lennénk. És itt jött a búcsúcsók. Azt hittem szokásos 3 puszi, még tartottam is az arcom, de ő félszegen a számra adott puszit. Azzal a gyermeki ártatlansággal és mosollyal a képén.

Minden esetre csak gratulálhatok magamnak ismét! Kis Cafatom!

Jól kicsesztem magammal ezzel a kis keddi bulival. Nem elég, hogy semmit nem aludtam, megint előjött a Gesztenye allergiám, még meg is fáztam. Legalább is most jött ki. Mondjuk azon kívül, hogy alig kapok levegőt és a szemem be van durranva nincs semmi bajom – na jó még ott a viszketés és a fájó sebek, de az nem a megfázás része. Hála égnek láznak és torokfájásnak nyoma sincs. Minden esetre szerintem ezt hamar kiheverem, holnapra már tök fittnek kell lennem, mert ballagás, aztán meg party a csajokkal. Természetesen teljesen józanul és kultúráltan. Kedd után megfogadtam, hogy innentől kezdve kicsit lassítok és visszaveszek a tivornyákból. A pénzem fogytán, az egészségem romokban. Bizonyára én rontottam el ott a dolgot, hogy nem tudok senkinek nemet mondani. Mert ugye az ember nem akar megbántani senkit, meg ott van az, hogy nem akar kimaradni semmiből. Nem bántam meg a keddi bulit, mert csomót röhögtem, meg ökörködtünk. Csak amiatt van lelkiismeret-furdalásom, hogy Pyrot is megkínoztuk ezzel a hajnalig tartó brancsolással. Mondjuk részemről, ha valaki asztalt bont már éjfélkor, nem mondtam volna, hogy maradjunk még.

Kezdem azt is érezni, hogy ez az egész a munkámra is kihat. Nincs kedvem semmihez és megint kezdek link lenni. Ezt nem szabad!!!! Meg kell javulnom!

Hogy én mekkora egy idióta barom állat faszkalap hülye pöcsfej gyogyós nyominger vagyok............fááááááááj!!!!!

Délben húzok haza.

Soha többet ilyet hétköznap!

De legalább tudom, hogy nem csak én szenvedek ilyen kutyául. :)

Reggel van...már megint. Fáradt vagyok. Hiába, le kell feküdnöm már fél 10kor, hogy emberként keljek fel másnap. Megint Gesztenyével álmodtam, már sokadszorra. Nem történik semmi különös, csak mindig ott van. Valamit gitároztunk.

Gyakoroltam tegnap a blues skálát. Azt hiszem lesz belőle valami. Valószínű ezért álmodtam, amit álmodtam. Mindenképpen gyakorolnom kell, nem adom fel és egyre jobban megy. Csak ne lássa és ne hallja senki. J

A csajokkal azt hiszem, összejön a péntek, legalább is nagyon hajlanak a dologra, hogy együtt menjünk és bulizzunk Komnapokon. Főleg ha Ildikót nem csukják le. Jó lenne nagyon. Legalább mi a kemény mag tartsunk össze. Több céges bulit is kéne szervezni. Nem csak év végén. Jó lenne, ha a mezőfalvai ottalvós piálós zenélős buli is összejönne.

Nem értem az embereket, tisztára nyomik és befelé fordulóak. Pedig itt a jó idő.

Nekem is kellene egy kis idő. Csak hogy magamba szálljak, relaxáljak, hogy mérlegeljem magamban, hogy hova tartok, mit akarok. Nem mintha nem lennék céltudatos és nem lennének terveim, de konkrétan meg kell fogalmaznom, mit szeretnék. Kellene tanulni is valamit. Ezt is ki kell találnom, hogy mit. Folyton csak rohanok, ide-oda megyek és közben elfelejtettem törődni magammal. Ami baj. Ki foglalkozna velem, ha saját magam se teszem meg?!

Ma pihenek, ez tuti!

Meg vagyok zuhanva. Kicsit kitosztam magammal, mert hétfő- keddre szabadságot vettem ki, mondván, de jó lesz nekem, egész nap dögleni fogok. Hát aztán ez nem így lett, megszerveztem én a programokat rendesen. Hétfőn még délelőtt be kellett mennem dolgozni, de délben eljöttem haza. Megvolt aznapra is az izgalom kis madár barátunk miatt, de nem is akarok rá gondolni, mert ha találkozunk, kitépem a szívét, a helyét pedig besózom.

Na mindegy, a nap pozitívuma az volt, hogy Pyro szeret minket és a barátjának tart és Krityó is bír minket. Ez olyan áááájh. Zsír!

6ra jött Betti, hogy melírozzam be a haját és vágjam le. Hát hozott egy olyan festéket, ami a doboz alapján olyanra színezi a hajat, mint ami eredetileg is volt neki. Nem is fogta be, de azért másfél órát szenvedtünk, hogy a köcsög sapkán áthúzzuk a tincseket. Legalább a vágás jól sikerült. Még a véremet is adtam hozzá, mert egy óvatlan pillanatban belevágtam az ujjamba. Végül is a gityózásba nem zavar nagyon. Szóval a hajvágás megvolt, ezt megünnepelvén irány a kocsma, ledönt két sört, azt irány haza. Még éjjel fél egykor is egymásnak üzengettünk Krityóval a fórumon, de már ahhoz is fáradt voltam, hogy beszóljak neki, úgyhogy lefeküdtem. Kedd reggel 8kor keltem, mert megbeszéltük, hogy 9kor indulás Győrbe. Végre sütöttem magamnak tojást, nagyon fini lett. Nagy nehezen elindultunk, kolbászolás a városban, zenebolt, árkád, stb. Persze gyengeségemet mutatja ismét, hogy megint nem tudtam ellenállni a ruháknak és már az ezredik felsőmet vettem meg, viszont amit nem bánok, az egy feles-gatyó (nem 3/4es, mert annál rövidebb és nem is rövidnaci mert annál hosszabb) J és egy övtatyó, ami végre nem olyan, mintha tumor nőtt volna a seggemen, anélkül is elég nagy.Ja, és fagyit is ettünk. Nyami!

 Pyronak 2re ígértük, hogy átmegyünk, de mivel ¾ 2re értünk haza így elég nehéz lett volna. Átöltözés, mert hőség volt, becsaptam arcomba egy kávét, összepakoltam a cuccom, összeszedtem Vikit azt mentünk. Volt 3 mire odaértünk. A próba szó szerint fos volt. Mármint én voltam fos. Egyszerűen nem ment. Lehet, mert fáradt voltam, meg idegileg hergeltem magam Gesztenyére, de olyan béna voltam, hogy arra szavak nincsenek. Pyron is látszott, hogy kiakadt ránk, de talán még ő az egyetlen, aki erre a zenekarosdira reményt lát. Én a tegnapi nap után nem sokat. Jó, bevallom, hogy erről én is tehetek, mert mostanában nem igyekeztem túlzottan. Mármint otthon is gyakorolni. Pengetgettem, de jobban oda kell tennem magam. Nem várhatom mindig Pyrotól, hogy rugdaljon, plusz elég költséges lenne minden nap átjárkálni, így egy héten egyszer is elég.

Na, aztán leestünk Geszhez a stúdióba. Igazából azért mentem, hogy jól leoltsam, de a próba annyira kivette az erőmet (vagyis inkább az elkeseredettség lett úrrá rajtam), hogy kettőt se szóltam inkább. Próbáltam arra koncentrálni, amiket mondott, meg mutatott, de mivel nem értek hozzá, így annyira nem fogtam a dolgot, mindenesetre sasoltam, mert még hasznosak lehetnek. De idegesített, szó szerint. Mármint Gesztenye. Nem tudom, hogy miért. Akartam is maradni, meg nem is. Viki is már kókadozott mellettem. Pyro is akkor éledt fel egy pillanatra mikor a Mickey egér hangját utánoztam. Rajmi is lekukkantott. Nagy nehezen elindultunk és már kurvára fáradt voltam, meg pisilnem is kellett, de Gesztenyéék tábori budijába nem megyek be még egyszer, úgyhogy tartogathattam. Rajmiék előtt elpöffent még két cigi, meg baromkodtunk egy sort, de aztán asztalt bontottam, mert nem bírtam tovább. Éjfélkor estem haza és nagyon nagyon nagyon kimerült voltam. Most is olyan vagyok mint a zombi nyuszi. Eszegetem az almámat, dolgozni nincs kedvem. Várom a fél4et. Délután szunya.

Ezen a hétvégén is megfáradtam. Utálom, mikor ilyen kimerült vagyok, de legalább a buli megérte. Szombaton Igmándon voltunk, szokásos fellépők és haverok. Nagyon jót mulattunk. Táncoltunk, dumáltunk sok mindenkivel. Megint bebizonyosodott ama elméletem, hogy akit első látásra leírok és nem favorizálok, tuti kellemesen csalódok benne és utána totál odáig leszek érte. Szóval jó buli volt.

Detox cuki muki édi bédi drágáim megint nagyon ügyesek voltak és Pyro nagyon jókat sikítozott a mikrofonba, meg is dicsértem, de a kis maximalista még így sem elégedett. Nekem tetszett nagyon. PEZre meg N+ra már beindult a tömeg, tánciztunk, meg ökörködtünk, készítettem pár nyomi fotót is. A zenekarokat meg se próbáltam fotózni, mert rohadt háttérfény volt a színpadon és az én kis fos fényképezőmmel nem látszott volna semmi.

Volt egy pár hülye aki fárasztott, sokszor már a gyilkosság gondolata is eszembe jutott, de a birka türelmemnek köszönhetően, nem bántottam meg az illetőt.

Titi bebaszcsizott elég rendesen, nagyon cuki volt. Pyro drága meg nem tudom mi lelhette, de kicsit megfáradt, meg kis merengő volt, nem volt túl aktív. Krisz barátnőzött, úgyhogy őt se sokat láttuk.

Az este a már már szokásossá vált módon Gesz stúdiójában ért véget. Persze mire összeszedtem az emberkéket, fél úton voltam az agyvérzéshez, de aztán sikerült. Kiderült, hogy allergiás vagyok Gesztenyére ami azért elég vicces (entyempentyem puszinyuszi). Azt Viki behisztizett, meg rázta a hideg, én lázasnak is éreztem, aztán jobbnak láttam, ha azonnal hazaviszem azt ágyba fekszik. Persze ez egyeseknek nem tetszett, de hát ez van…:D

Ma meg szenvedek, de mindjárt nyugovóra térek. Holnapra meg keddre szabit vettem ki, de holnap délelőtt be kell mennem, mert van egy csomó dolgom, utána meg Vikit viszem Komáromba állásinterjúra, ahova fel is veszik (:D), délután meg Betti jön hajat vágatni, meg festeni. Keddre Győrt terveztem egy kicsit, meg aztán gyakorolni is kellene. Szóval nem sok időm lesz pihenni, mert jól beterveztem a napokat, de mikor máskor oldjam meg?!

Pénteken Komáromban voltunk koncerten a mérges pinnában. Húúú nagyon jó volt!!! Régen volt ilyen, hogy teljesen józanul ilyen faszán éreztem magam és azt hiszem, kezdem magam elengedni többé kevésbé idegen közegben is.

Izgin kezdődött minden, hazaértem 4re munkából, kaja, hullafáradtság, de pihenni már nem igazán lehetett, mert 6ra a próbában kellett lenni. Gityóztam kicsit, majd felkaptam egy pólót, farmert, bőrjakót és dorkót a stílus kedvéért, benyomtam egy kávét, majd elindultam Vikiért, persze már késve. Be kellett még ugrani cigiért Bástyába. Majd irány Gyurikáért, automatából pénzlevétel, go bigmánd. Próbában már ott volt Krisz, Titi és barátnője Viki. Gyors kitaláltuk, hogy mit hova merre meddig az autókban. A legtöbb cumó az én autómban volt, dobszerkó ala komplett, Pyro Emilygityó és pedál. Mire Joci odaért elszívtam legalább 4 cigit, övébe is bepakolni Titi ládáját és az erősítőt, majd indulás. Az óra 18:56-ot ütött mikor elhagytuk igmándot, annak ellenére, hogy Pyro már 7kor Komáromban akart tudni minket. Ott pakolászás, kisebb félreértés a tulajjal (ő diszkóra készült), tereprendezés, bepakolás idegeskedés stb. Én már itt elfáradtam. Mondtam is Vikinek, hogy nekünk valószínű egy számos koncertjeink lesznek, mivel már a pakolásban és az ezzel járó idegeskedésben el fogok fáradni. Lement a Detoxikáló konci és végre értettük a szöveget! Nagggyon jó volt! Meg úgy a hangosítással sem volt probléma annak ellenére, hogy az elején ehhez elég negatívan álltam. Közbe benyomtunk egy pizzát, meg Gesztenyével dumáltam. Én bepróbálkoztam két alkoholmentes sörrel, mert hát olyan égő vizet inni egész este. Visítoztam, megtapsoltam Pyroékat, sőt még hujjogattam is. Mert az kell! Alig várom a lemezt, hogy a dalszövegeket is velük tudjuk énekelni! Már készülök egy kis merényletre! :P

PEZ is jó volt, az új számokat is előadták, meg ugye a régi klasszikust az orgonavirág illatát. Gesztenye nagyon romantikus kedvében volt... :P Mindenki tombolt, még Pyro szülei is bejöttek a táncparkettre. Nagyon jó fejek!

A Noise+-ban egész kellemesen csalódtam, mert tök jó volt. Jó számaik vannak, a feldolgozásokról nem is beszélve. De ellopták egy ötletem... J

Amúgy egész este csomót hülyéskedtünk, meg röhögtünk. Mikor Rajmi mondja Gesztenyének, hogy: - Gyere, menjünk vaginaszőrt gyűjteni! – pusztultam a röhögéstől.

Erre Gesztenye elmesélte, hogy volt egy srác, a haverjának a haverja, aki sok éven keresztül egy befőttes üvegbe gyűjtötte a köldökszöszt. Ez már így is gáz, de kiderült, hogy nem kizárólag a sajátját, hanem ment minden punk koncertre, vitte magával a befőttes üveget és mindenkitől begyűjtötte eme nemes testhulladék-származékot. Mondanom se kell visítozva görnyedeztünk a röhögéstől.

Gyurika is kitett magáért, úgy isten igazán betoszcsizott, ahogy kell. Kikéreckedett az autóba, hogy neki csendre és levegőre van szüksége. Nem értem, hogy miért nem hozott pulcsit vagy kabátot és akkor kiülhetett volna a kocsma elé szellőzni egy üveg vízzel, azt mire indulunk, kijózanodik többé-kevésbé. Befeküdt az autóba, mondom neki, hogy bezárom, mert benn van a dobcucc, meg minden, de ha rosszul lesz, felhúzza a gombot, azt ki tud szállni. Mi Vikivel végignéztük a koncertet, felöltöztünk, hogy akkor indulunk, megyünk az autóhoz, Gyurika feje kilóg az ajtón, alatta a toccs és úgy horkolt, mintha valami mosómedve költözött volna az autóba. Nagy nehezen felébresztettem, hogy megyünk, beültünk, még vagy 10 percig hallgattuk az öklendezést. Majd nagy nehezen elindultunk. A kocsma előtt meg kellett állni, mert Pyro visszament segíteni, pakolni, meg Gesztenye szervezte az afterpartit. Gyuri oda is böffentett egyet, Gesztenye meg rákiabált: - Gyuriiiiii!!!! Hogy nézee kiii! Szedd máá össze magad!!! (na, mondom, pont ő beszél) J

Nagy nehezen elindultunk ismét, megbeszéltük kis csonthéjasunkkal, hogy próbába tali, mert a kulcs nálam, cuccot pedig le kell pakolni. Úgy döntöttünk, hogy jobb lenne, ha Gyuri minél előbb otthon lenne ágyban párnák között, úgyhogy hazafuvaroztuk, majd ezután vissza igmánd. Kipakoltunk, épp rágyújtottunk egy blázra, mikor megjelent Geszti, hogy akkor irány hozzájuk. Segítettünk nekik is kipakolni, majd egyszer csak mindenki eltűnt és csak 3an maradtunk (G., V. Én). Mondom fasza. Mutatott egy két dolgot a gityón ami állítása szerint tök egyszerű. Fel is basztam rajta az agyam, mert tudjon már különbséget tenni. Azért na.

Meg úgy egyáltalán. Grrrr.

Aztán érezte, hogy nekem már kicsit sok, visszavett magából, megmutatta az új számát és szerintem nagyon jó lett. Azt viszont nem értem, hogy miért okoztam neki akkora meglepetést azzal, hogy láttam a Jack Jack filmet, meg ismerem az Elvis számokat, meg mikor az egyik haverja duhajkodott védtem a gitárokat. Már az éjszaka folyamán többször is megjegyezte, hogy elgondolkodik azon, hogy véget vet 3 és fél éves kapcsolatának és engem vesz el feleségül. „Barna szofit szív, gitározik, szereti a rock zenét, védi a hangszereket” Kész főnyeremény! Szerintem, ha jobban megismerne, eme tulajdonságaim jelentősen eltörpülnének és már nem akarna elvenni feleségül. J Ő is jobban járna és én is. Nagyon szeretem, meg imádom, meg hogy így hébe hóba találkozunk, minden hülyeségét el tudom viselni. De ha együtt lennénk, szerintem kinyírnám. Erre mondta Pyro, hogy „csak addig legyenek meg a felvételek”. Gesztenyével kapcsolatba még annyit, hogy 13 évesen láttam a Pancserock című filmet. Brendan Fraser játsza a főszerepet és annyira jól néz ki! Az az igazi klasszikus rocker srác. És nekem Gesztenye testesíti meg ezt az embert! Ő egy ikon! Ha szobrot kéne állíttatni a rock’n rollnak akkor Gesztenyéről mintáznám. Mert a rock’n roll nem pusztán zene, hanem életérzés. És Gesztenye ezt műveli rendesen.

De mint gitártanárnak Pyrot nem cserélném le 100 Gesztenyére sem.

Lényeg, reggel fél7re értem haza. Anyám kissé mérges volt, pedig jó lenne, ha már hozzászokna h ilyen a popszakma. Hazaérvén csináltam egy kávét, mondom már nem fekszem le, beraktam egy filmet, kb. fél órát láttam belőle, mert a fáradtságtól olyan remegés jött rám, hogy azt hittem meghalok. Szunya, fél1kor kelés, ebéd, majd vissza csicsika pózba. Valahogy délután már nem sikerült aludni. Este Básztíjj. Úgy volt, hogy Zsolti névnapot ülünk, de semmihez nem volt kedvem. Megittam egy vizet, megnéztük a tévében a 300at azt elzúztunk haza. Azonnali hatállyal bevágtam a szunyát.

Másnap fél12kor ébredés, ebéd, majd hessz a laptop előtt. Nem mentem el tetübányára a mamához, nem volt kedvem meg anyám amúgy is felbaszta az agyam. Neki álltam takarítani, porszívózás, felmosás, plédek ruhák szennyesbe. Persze nem értem a végére. Szőnyegemet kiraktam a teraszra, láttam lóg az eső lába, mondom király legalább olyan lesz, mintha ki lenne mosva. Hiába porszívózom, tele van porral és homokkal. De hogy hogyan?????

Vikivel elmentünk sétálni, hátha felpörgünk egy kicsit, azt lementünk a kocsmába egy két három négy sörre. Közbe zenekaros álmainkat ecseteltük, hogy mit hogy merre meddig. Meg a Viki szülinapot szerveztük meg fejben. Meg a pénteket is kibeszéltük, mert szombaton nem voltunk túl kommunikatívak. Ma délutánra megbeszéltük, hogy gityózunk, mert kell. de asszem nem lesz belőle semmi, mert fél5re megyek fodrászhoz és nem tudom, hogy az mennyi idő lesz, de remélem 6ra fél7re már kész leszek. Azt fél9-9ig lesz idő gyakorolni, mert utána megyünk Bástyába, mert tegnap hirtelen ötlettől vezérelve megbeszéltem Krisztivel. Ja, amúgy a rőzsém remélem jó lesz, úgy döntöttem kihidrogéneztetem, és megint levágatom rövidre, hogy punkba tudjam vágni. J

Legyen már fél4!!!!

Jaj de nagyon tele van a puttonyom!!! Itt van péntek, tök jó kedvűen jövök be dolgozni, hogy végre ez az utolsó nap a hétből, mégis már az első órában sikerül a kollégáknak és úgy egyáltalán az egész cégnek az egekig pumpálnia a vérnyomásom. Tegnap volt egy olyan megérzésem, hogy jobban jártam volna, ha mára szabadságot kérek, de megint nem hallgattam saját magamra. Gyűlölöm, hogy itt lefárasztom magam idegileg, este meg próbáljak meg nem idő előtt elfáradni a koncerten, főleg, hogy még délután sem fogok tudni aludni, mert 6ra már a próbában kell lenni. Amivel nem is lenne semmi probléma, de itt a cégnél ez a 8 óra erőt próbáló. A kollégák faszsága miatt szopom a faszt. Mindenki rajtam vezeti le a dühét és elegem van. De nem akarok minden szarsággal Attilához rohangálni.

Tegnap este Vikivel elmentünk sétálni a Malom tóhoz. Tök jót dumáltunk, meg nem is volt olyan későn, kibeszélgettem magamból mindent, meg is nyugodtam, emberi időben értem haza és az ágyban elszürcsöltem egy kamillateát. Még reggel is jó kedvűen indultam neki a napnak, de ezt az idillt szépen így 8 órára sikerült lerombolni. Nem működik a rendszer, sem az internet, úgyhogy dolgozni sem tudok. Komolyan mindjárt felállok és haza megyek.  Ezer más dolgot tudnék csinálni, ahelyett hogy itt kapok agyvérzést. Pl. még aludhatnék. Vagy süthetnék magamnak rántottát pirítóssal és meleg teával, miközben nézem a bugyuta reggeli műsorokat a tévében. Aztán DVD-t néznék. Vagy gitároznék. Kitalálnám, mit vegyek fel este. Akár takarítanék is a szobámban. Úgyis ráfér. De nem. Ehelyett itt senyvedek.

Egyszer volt, hol nem volt....

A vasárnap esti extázis hamar elmúlt, mert habár hétfőn egész nap madarat lehetett volna velem fogatni, mindez estére elmúlt. Délután átmentem Vikihez gityózni kicsit, ami elég apadtra sikeredett, mert barátnőm nem tudta kiheverni az estét, egész nap a nagymutinál tevékenykedett, hát elfáradt. Plusz egyéb gondok is nyomasztották. Rám is átragadt kicsit ez a hangulat, bár lehet az esőnek és az orkán erejű szélnek volt köszönhető. Nagy boldogságomat kifejtve és egyáltalán kimondva egyre erősödött bennem a kényszer, hogy lenyomozzam a srácot. Persze kiderült, hogy barátnős. Eléggé rosszul éreztem magam, mert már majdnem elhittem, hogy én is kellhetek valakinek, meg hát átverve éreztem magam, ugyanis az egész este folyamán egy szóval sem említette ezt az apró kis „bökkenőt”. Magamat hibáztattam azért, hogy biztos én értettem félre a jeleket. Még kedden is elég szarul éreztem magam. Még Attila is kitalálta mi a bajom, aztán elpoénkodta az egészet, így egy kicsit jobb kedvem lett. A felcsillanó remény után üresnek éreztem az életem, annak ellenére, hogy az elején foggal-körömmel tiltakoztam az ellen, ha kapcsolatra fordulna az egész. A pár óra boldogság után vissza kellett rázódnom a régi életembe és a pasis álmok helyét újra más tervekkel kellett betömni. Ha nem lenne a zenekar szerintem még mindig depiznék. Ja, meg a munka. hehe.

Kedd délutánra megbeszéltük Pyroval, hogy átmegyünk gyakorolni. Ott volt a Dgyuri, meg az öccse. Viki szavaival élve azt hittük nincs idegesítőbb ember a Gyurinál, de kiderült, hogy van; az öccse. Szegény Pyro is már teljesen kikészült tőlük, pedig neki birka türelme van, de ennyi ingert már ő sem tud elviselni ilyen hosszú távon. Vikinél is kiverték a biztosítékot. Én megpróbáltam elengedni ezeket a fülem mellett, próbáltam a gitározással foglalkozni, de mikor odaáll a pofádba és nézi, hogy mit bénázol, akkor azért kedvem lett volna fordulatból bemosni neki egyet. Ami azért jó volt, hogy kevesebb unszolásra, többé-kevésbé Pyro után tudtam már játszani a dolgokat. Vagyis próbáltam önállóan a dolgot, mert most Viki volt porondon. Ez azért erőt adott, hogy talán mégse vagyok olyan reménytelen eset. Minden esetre jól elfáradtam.

Tegnap este is próbáltam gyakorolni, de valahogy otthon nem megy. Nekem kell a próbaterem hangulata, a cigaretta és a társaság. Na meg az unszolás. hehe

Szóval inkább úgy döntöttem, hogy menjünk ki sörözni. A mozinál találkoztam Barbival és őt is vittem magammal. Bástyában már ott volt Kriszti, úgyhogy négyen csajok dumcsiztunk. Mindenki kibeszélte a saját maga kis problémáit, meg pletykáltunk is. Kriszti és Barbi is megerősítettek abban, hogy vasárnap nem én értettem félre a dolgokat, mert látták, hogy nyomul rám, állandóan néz, mindig ott van ahol én stb. Mondták, hogy a barátnőjét még egyszer sem látták a meccseken és a bulikba sem hozta le soha, úgyhogy ez valami fos kapcsolat lehet. Kriszti még olyan bizalmas információval is szolgált, hogy úgy hallotta, hogy kis városkánkban akar albérletbe költözni. Erre azért felcsillant a szemem. Nem tudom, hogy mi van velem, de valami nagyon megfogott ebben a srácban. Mindegy, majd lesz valami. Minden esetre nem táplálok többet hiú reményeket, hagyom magam sodortatni az eseményekkel. Vannak ennél fontosabb dolgok is.

Ja, és már hallottam a békák esti kuruttyolását! Itt a tavasz!!!