Úgy döntöttem ideje lenne normális blogot írni. Igaz mostanában nem történik semmi különös. Csak tengetem a napjaimat, amik meg úgy szaladnak, hogy szinte követni sem tudom.
A parasztfesztivál óta kicsit gyengélkedem, legalább is ismét erőt vett rajtam a kedvetlenség és motiválatlanság. Azt hiszem, ezt nevezik mókuskeréknek. Munka, otthon, alvás, munka. Persze néha nem is vágyom többre, mint hogy megnézzek egy jó filmet a puha fotelból vagy bebújjak a meleg ágyba, egy könyvvel, miközben levendula illatozik az olajlámpából.
Itt az ősz. Szeretem ezt az időszakot. Mikor a nap már más szögben süt és így új megvilágításba kerül a világ. Reggelente köd van és hideg, napközben pedig mintha még erőlködne a nyár, de a fákról lehulló levelek igazolják, hogy visszafordíthatatlanul jön az ősz. Most is csodálatosan süt a nap, igazi kiránduló idő van, én mégis itt sorvadok az irodában és csak az ablakom előtt álló diófán veszem észre az ősz jeleit.
Sokszor eszembe jut, mikor még iskolába jártam. Ilyenkor még szépen írtam a füzetbe, rendesen bepakoltam a táskába, megírtam és megtanultam a házi feladatot, kikészítettem esténként a másnapi ruhámat és minden órán jegyzeteltem. Néha jó lenne még iskolába járni. A társaság miatt, a gondtalanság miatt. Bár néha még most is furcsa, hogy haza megyek és nem kell leckét írnom, nem kell készülnöm másnapra és ez jó. Meg hogy anyagilag önállóbb vagyok. Szerintem, ha a suliért pénzt lehetne kapni, mindenki örök életére iskolás lenne. Tegnap éjjel volt egy álmom, hogy a cég beiratott egy fősulira valami mérnöki szakra, hogy ezt nekem el kell végeznem, mert a cég számít rám és minden költségemet állják. Mondtam nekik, hogy nekem nem megy a matek, de hogy az is el lesz intézve. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, mert úgy voltam vele, hogy szívesen megcsinálom, de tele voltam kétségekkel. Már nincs visszaút, meg elvárják, hogy megcsináljam, mi van, ha nem sikerül, mit várnak cserébe. Rosszul éreztem magam. Másnap végig ezen járt az eszem. Hogy valamit tanulnom kéne. De mi van, ha megint nem tudom végig csinálni? Mi van, ha feladom? Ha mégsem akarom igazán és csak kezdetben volt meg a lelkesedésem. Csalódást okozok a szüleimnek, a családomnak és egyáltalán magamnak, hogy megint egy dolog, amit nem tudtam végig csinálni. Igazából soha semmit nem csináltam még végig. Meg egyáltalán, mi az, ami érdekel? Még mindig nem tudom. Egy magyar vagy bölcsész szakra mi a fenének menjek el? A jog meg túl sok lenne az én hangya agyamnak, meg a kitartásomnak. A többi szakon meg aminek haszna is van, ott a mumus, a matek. 22es csapdája.
Utolsó kommentek