Bendegúúúz

Tegnap megvilágosodtam, hogy mi az a dallam, amit „kitaláltam”. Metallica-nak van egy feldolgozása az Astronomy és abból egy részlet nagyon hajaz rá. Pedig már azt hittem, hogy tudtam valami újat. De nem. Jellemző...

Eléggé uncsizok. Az a baj, hogy nincs munka. Jó, lenne, de egyáltalán nincs kedvem a parasztokat hívogatni a kedélyfelmérővel. Majd délután ha hazaértem felhívok egy két fütyit. Meg egyébként is itt benn nem szeretek telefonálni, mert mindenki azt hallgatja. Bár most csak Ádám van de az épp elég. Egész délelőtt papírgalacsinnal dobáltuk egymást. Szóval mindketten nagyon keményen dolgoztunk. Hehe. Azért jó volt. Nem vennék rá mérget, hogy ez délután nem fog folytatódni. Attila lement a Balatonhoz valami ügyfélhez, de nem vagyok benne biztos, hogy a strandra nem néz be. Kis mákos. Bárcsak én is így elmászkálhatnék. Na mindegy, már csak 3 órát kell kibírnom, aztán megyek haza.

A fene. Most szólalt meg az autó egy szerpentinen. Erről mindig a komárnoi Quimby koncert jut az eszembe amiről meg...de mindegy nem érdekel már. A koncert jó volt és az érzés még mindig bennem van. Meleg tavaszi éjszaka egy kis esővel, sok emberrel. Az illatok, a zene mind bódító volt. Olyan át tudnám ölelni a világot. Jelen voltam, de mégis valahol nagyon távol. Tudtam, hogy jelentős emléke lesz az életemnek. Legjobb koncertjeim egyike, annak ellenére, hogy Kis Tibi és Líviusz feje csak néha néha tűnt fel az embertömeg felett.

Kriszti ma érettségizik, úgyhogy vagy ma, vagy a hétvégén valamikor meg kell ünnepelni. Az teljesen mindegy, hogy sikerül, ünnepelni akkor is kell.