Bendegúúúz

Mivel eljött az év utolsó napja, egy kis számadást kellene vennem, hogy mi történt az elmúlt évben. Részletesen képtelenség kitérni mindenre, de nagy vonalakban megpróbálom felvázolni.

-         A szilveszterem nagyon pocsék volt, életem egyik legszarabbika címet sikerrel pályázná meg

-         Kezdtek belendülni a dolgok, Vikivel elkezdtünk punkosodni.

-         Rengeteg zenekarral ismerkedtünk meg és lettünk jóban és ezáltal rengeteg buliban vettünk részt.

-         Nyáron megvolt a VOLT Fesztivál.

-         Teljesült a második álmom: voltam Tankcsapda koncerten

-         Megszerettem a Mando Diao-t és belekezdtem a Beatles őrületbe

-         Már több mint egy éve tisztességes munkahelyem van.

-          Gitározni még mindig nem tudok

-         Még mindig nincs pasim

Azt hiszem nagy vonalakban ennyi. Próbáltam a pozitív dolgokra koncentrálni.

Én másokkal ellentétben nem hiszem azt, hogy jövőre más lesz. Minden megy tovább, ugyan olyan nap virrad, csak egyszerűen az évszám más. Inkább úgy közelítem meg a dolgot, hogy remélem, hogy nem sok minden fog változni. Remélem meg tudom tartani a munkahelyem és nem veszítek el számomra senki fontosat. Tovább csinálom a sulit és az év végi jutalomnak köszönhetően be is fogom tudni fizetni a tandíjat.

Néhány dolog viszont változhatna, mint pl. remélem leadok pár kilót és végre sikerül egymásra találnunk életem párjával.

Fogadalmakat nem fogok tenni, mert úgyse tartom be. Ilyenek mint le fogok szokni a dohányzásról, többet sportolok, nem költöm felesleges dolgokra a pénzt stb. Teljesen szükségtelen ez az egész, mert ismerve magamat ezeket képtelen vagyok betartani.

A mai napom teljesen szokványos volt. Fél 10kor keltem, reggeliztem, tévét néztem, kifestettem anyu körmét, megebédeltünk, jött Ádám és levágtam a haját ami szerintem jól sikerült. Most itt ülök a gép előtt és várom, hogy kezdődjön a még zöldebb a szomszéd nője. Ja, este nem megyek sehova. Gyűlölöm a szilvesztert. Legalább kialszom magam, és majd másokon röhögök, hogy milyen másnaposak.

Délután eléggé unatkoztam, hát elhatároztam nézek valami jó filmet. A micsoda nő mellett döntöttem, az úgyis tuti, de ha elalszom sem bánom, mert már láttam párszor. Mindenki ismeri a történetet, a vége természetesen hepiend.

Elgondolkodtam, a valóságban ugyan hol a jó büdös bánatban van a herceg vagy a királyfi? Megjelent előttem egy ifjú képe… kilétét elhallgatom. Uncsi. Elhessegettem magamtól az álomképet és dühöngve felvonultam a szobámba, hogy már megint olyan érzések kerítettek hatalmukba, amiknek nem kellene. John Lennon képét is deportálnom kell a képernyőről. Felmentem egy női portálra, ahol lehet szerencsesütit törni. Én szoktam törni hébe-hóba. Jó muri. Volt eddig. Mit írt ki? Ma találkozhatom a királyfival. Ó igen persze. A szobámban nagy esélyem van erre. Bosszant ez az egész, mert a horoszkóp is ezzel van tele. Megtalálom a nagy szerelmet, szilveszterkor nehogy otthon merjek punnyadni, mert a buliban találkozhatom a nagy ő-vel. Majd a tvből lesz a besenyőpistabácsi. Egy üveg pezsi után már úgyis mindegy lesz.

Elég kilátástalannak érzem a helyzetem. Én sem tudom, hogy mit akarok. Azt az előző írásban már nem volt erőm kifejteni, hogy miért is tartok ettől az egész kapcsolat mizériától. Szóval. Az előző kapcsolatommal eléggé megszopattam magam minden szinten. Igazából a legjobban attól félek, hogy anyámék megint nem fogadják el a kiválasztottamat. Részletes családfa,dns vizsgálat és kereseti igazolás szükségeltetik ahhoz, hogy egyáltalán beengedjék a lakásba, persze ha nem találnak benne úgy amúgy kifogást. De ez még a legkevesebb. A szobámba nem vihetem fel, nem aludhat itt, anyám lefárasztja a hülyeségeivel, apám pedig puffog majd. Nem kell nekem mindez. Annyira gáz. Melyik normális férfi tűri ezt el, meg egyáltalán, hogy magyarázom el, hogy nem jöhet hozzánk és hogy akár fejre is állhat soha nem fog megfelelni. Sokszor azon kapom magam, hogy nem is magamnak hanem a szüleimnek keresek pasit. Mármint a szüleim elvárásainak megfelelően szortírozom és pontozom őket magamban már csak úgy ránézésre. Mert közelebb úgyse kerülünk. Annál szánalmasabb mikor ők próbálnak nekem pasit keresni. Na attól falra mászok. Nem is a sráccal van a baj úgy igazából, hanem engem állít be egy szánni való teremtésnek, mert magamtól nem vagyok képes férfit fogni. Meg egyébként is honnan veszik, hogy én tetszem annak a pasasnak, akit kinéztek? Mivel ismerem a srácot tuti, hogy nem én vagyok az esete. Ezen nem is gondolkodom, mert szánalom az egész.

Ma megtartottuk a szokásos karácsonyozós Viktória napos bulit. Nagyon jól sikerült. Kaptam csomó szépet, de nem is ez a lényeg. Megint felöntöttünk a garatra és nem csak Viki és én, hanem Gee is. Mivel én John Lennon könyvet kaptam, Viki pedig Beatles-es könyvet plusz teleszórtuk a zenegépet Beatles számokkal, Geet megihlette hogy én leszek Zsólennon, Viki pedig Ringyó Starr. Ezen még most is visítok a röhögéstől. Már ezért megérte a bulit tartani. Vikinek persze nem tetszet annyira, de ez kész! Végig röhögtem az utat. Ezen nem lehetett nem nevetni.

Itt ülök kis szobám legmélyebb sarkában ahol még kényelmesen le lehet ülni. Körülöttem ruhák, dvd-k, 2 üveg bor és sós perec. Nem visz rá a lélek a pakolásra. Kezdek bepunnyadni, az agyam nem kap levegőt a hajpánttól. Már levettem. Egyből jobb.

Tegnap este korán haza kényszerültem jönni, mert nagyon álmos voltam. Húzós nap volt. Délelőtt Győr. Terv: ajándékok vásárlása. Ebből lett idegbaj, sértődés, kurvaanyázás, kiabálás, veszekedés, egy kabát és egy peca doboz, meg korcsolya élezés.

Délután Komáromba mentem, mert Ödy felhívott, hogy Cucy itthon van egyedül és hogy átmehetnék. Bonyolult lenne elmondani, hogy mikről volt szó, de nem is érdekelt. Annyira nem hatott már meg a dolog. Szóval mindegy is. Csak kíváncsiságból mentem át. Meg azért mert amúgy is mennem kellett a teccsóba bort venni. Hazafele viszont 2x is majdnem meghaltam. Láttam amint egy elszabadult ló bekönyököl egy autó szélvédőjén, a teccsóban pedig láttam a Lajos Juditját. Nem tudom melyik volt a rosszabb. Szóval örültem, hogy élve hazaértem. Elkészülés, majd a szokásos ifiklubba menészet. De mondom hamar feladtam. Sétáltam haza éjfél körül és havazott. Nagyon jó volt és még annál is jobb. És ma is egész nap esett. Juppi!!!

A lényeget még nem is meséltem. Szóval a cégnél ebben az évben az év végi buli egy 4 napos síelés-wellness in Österreich. Ami biztos nagyon jó lesz és nagyon várom. Igaz nem fogok síelni mert nincs felszerelésem, meg pancsolni sem, mert nem fogok levetkőzni, de ettől függetlenül tuti szupi lesz, majd feltaláljuk magunkat a csajokkal. Egy hiper szuper szállodában leszünk, a képek alapján bíztató és kényelmes, nem olyan, mint tavaly a kísértetkastély, ahol megszálltunk a borkóstolás után. Szóval várom és erre készülök egy ideje. A ruháim is azért vannak szét, mert próbálom összeszedni, hogy mit viszek, mert nem akarok az utolsó pillanatban kapkodni. Meg csütörtökön reggel van az indulás. Az meg már csak 3 nap. Ezt a pakolást gyűlölöm, meg mikor ilyen sznob helyre megyünk, ahol minden helyzetben pöpecül kell kinézni és készüljek fel a sípályára, a bulira, a borkóstolásra és az utazásra is egyben. A bőrömről is el kell tüntetnem az allergiát, a menstruációm pedig megsürgetni, mert nem akarok ott elvérezni. Bár már késő szerintem. Ha csak nem ma megkönyörül rajtam az ég. Pedig már 13 napja késik. Nem tudom mi a fészkes fene van vele, pedig még azt sem gondolhatom, hogy terhes vagyok, mert már kb. 7 hónapja nem volt dolgom férfival. Biztos téli álmot alszik. De akkor már ne is jöjjön meg addig. Kitépem a méhem, ha az indulás napján jön rá, hogy neki véreznie kell. Utálok nő lenni! Plusz csak nekem lehet ilyen pechem.

De hogy elhessegessem a negatív gondolatokat, az eseményeket mindenképp megörökítem. Szóval viszek fényképező gépet. Csak elemet ne felejtsek el vinni.

Beszámoló is lesz majd itt.

"Nem elég, hogy a jelek szerint állandó bérlete van a szívemhez, még a tudatalattimba is befészkelte magát"

Tegnap egy dolog elindított bennem egy gondolat lavinát. Belegondoltam, hogy nekem a Vikin kívül nincsenek is barátaim. Mármint egy olyan ember sem, akivel a Vikitől független programot tudnék csinálni vagy beszélgetni. Hogy ne legyen ebből félreértés, egy olyan, mint Vikinek a Tibi, akivel már rég találkoztak és elmentek a karácsonyi vásárba sétálni, perecet enni, megbeszélni az élet nagy dolgait.  Vagy csak úgy egyáltalán hébe-hóba egymásra telefonálni, hogy mi van a másikkal, ilyesmi.

Lehet, hogy bennem van, volt a hiba, hogy nem ápoltam megfelelően a kapcsolataimat. De visszagondoltam eddigi kis életemre, eddigi barátságaimra, emberi kapcsolataimra és nekem mindig volt egy igazi, a többi pedig felületes kapcsolat. Aztán akik a gimiben nagyon jó barátaim voltak, azoknak már a gyerkőc után kell rohangálniuk és saját magukra sincs idejük.  Mindig Vikit kell traktálnom a hülyeségeimmel, mindig csak egy véleményt hallok. Persze az a vélemény nagyon fontos és nagyon is számít, de kezdem a Vikivel való kapcsolatomat olyannak érezni, mint egy párkapcsolat. Hogy szinte csak egy emberrel van kontaktom és egy emberre számíthatok csak. Persze ő biztos nem érzi ezt, hisz neki van több mindenki, akivel megoszthatja a gondolatait, érzéseit, mi történt vele, minden témára talál magának embert. Lehet, ezért érzem beszűkültnek magam. Nem tudok nyitni a világra. Mert van ez a saját kis beszűkült világ, amiből ki kellene törni. De mit tegyek, mikor mindenkinek van egy nálam fontosabb. Gyerek, férj, barát.

Vagy már kiestem a kiskosárból. Azért szomorú dolgok ezek.

Aztán ahogy bámultam ki az ablakon rájöttem, hogy felesleges is lenne ez az egész. Mindig magam oldottam meg a dolgokat, magamban dolgoztam fel.

És végtére is, nem is olyan borzasztó egyedül lenni.