Délután eléggé unatkoztam, hát elhatároztam nézek valami jó filmet. A micsoda nő mellett döntöttem, az úgyis tuti, de ha elalszom sem bánom, mert már láttam párszor. Mindenki ismeri a történetet, a vége természetesen hepiend.
Elgondolkodtam, a valóságban ugyan hol a jó büdös bánatban van a herceg vagy a királyfi? Megjelent előttem egy ifjú képe… kilétét elhallgatom. Uncsi. Elhessegettem magamtól az álomképet és dühöngve felvonultam a szobámba, hogy már megint olyan érzések kerítettek hatalmukba, amiknek nem kellene. John Lennon képét is deportálnom kell a képernyőről. Felmentem egy női portálra, ahol lehet szerencsesütit törni. Én szoktam törni hébe-hóba. Jó muri. Volt eddig. Mit írt ki? Ma találkozhatom a királyfival. Ó igen persze. A szobámban nagy esélyem van erre. Bosszant ez az egész, mert a horoszkóp is ezzel van tele. Megtalálom a nagy szerelmet, szilveszterkor nehogy otthon merjek punnyadni, mert a buliban találkozhatom a nagy ő-vel. Majd a tvből lesz a besenyőpistabácsi. Egy üveg pezsi után már úgyis mindegy lesz.
Elég kilátástalannak érzem a helyzetem. Én sem tudom, hogy mit akarok. Azt az előző írásban már nem volt erőm kifejteni, hogy miért is tartok ettől az egész kapcsolat mizériától. Szóval. Az előző kapcsolatommal eléggé megszopattam magam minden szinten. Igazából a legjobban attól félek, hogy anyámék megint nem fogadják el a kiválasztottamat. Részletes családfa,dns vizsgálat és kereseti igazolás szükségeltetik ahhoz, hogy egyáltalán beengedjék a lakásba, persze ha nem találnak benne úgy amúgy kifogást. De ez még a legkevesebb. A szobámba nem vihetem fel, nem aludhat itt, anyám lefárasztja a hülyeségeivel, apám pedig puffog majd. Nem kell nekem mindez. Annyira gáz. Melyik normális férfi tűri ezt el, meg egyáltalán, hogy magyarázom el, hogy nem jöhet hozzánk és hogy akár fejre is állhat soha nem fog megfelelni. Sokszor azon kapom magam, hogy nem is magamnak hanem a szüleimnek keresek pasit. Mármint a szüleim elvárásainak megfelelően szortírozom és pontozom őket magamban már csak úgy ránézésre. Mert közelebb úgyse kerülünk. Annál szánalmasabb mikor ők próbálnak nekem pasit keresni. Na attól falra mászok. Nem is a sráccal van a baj úgy igazából, hanem engem állít be egy szánni való teremtésnek, mert magamtól nem vagyok képes férfit fogni. Meg egyébként is honnan veszik, hogy én tetszem annak a pasasnak, akit kinéztek? Mivel ismerem a srácot tuti, hogy nem én vagyok az esete. Ezen nem is gondolkodom, mert szánalom az egész.
Utolsó kommentek