Bendegúúúz

Ma van Ákos születésének napja. Az ajándékot a tegnapi nap folyamán sikeresen elintéztem, bár erőteljes kétségeim vannak afelől, hogy jó lesz. Szerintem a dobverő méretét elbasztam, mert a boltban teljesen összezavartak. De a gravírozás is meglett még tegnap. Elmondtam a srácnak, mit akarok, 10 perc alatt meg is csinálta. És nagyon szép lett. Amíg készült, elugrottam a teccsóba viszkiért. Mert mivel Ákosról van szó, azt muszáj! :) Elvileg ma elugrom hozzá és fel is köszöntöm. Ez a Bécsbe menetele még mindig nagyon böki a csőröm. Egyik nap jobban viselem, másik nap kevésbé, de megbékélni nem igazán tudok vele. Pedig már annyira közel van. A másik dolog, ami szorongatja a torkom, az a továbbtanulás. Azt tudom, hogy szeretnék tanulni, csak azt nem tudom, hogy mit és hol. Meg egyáltalán elég lesz e a pontom. Ki tudom e fizetni a tandíjat. Ezek mind olyan kérdések, amiket szűkös egy hónapom van eldönteni. A kétségeimről nem is beszélve. Hogy mi van, ha megint felsülök és nem tudom végig csinálni. És pont ezért van szükségem Ákosra. Hogy mellettem legyen, hogy rugdaljon, mert nélküle nem tudom végig csinálni. u.i. : az ajcsi elvileg szipiszupi lett :)