Febr. 1.
2012.02.06. 11:04
Új hónap. Hihetetlen, hogy rohan az idő.
Ákos ma költözik. Furcsa belegondolnom, hogy elkezdődik az az időszak, amitől már fél éve rettegek. Nehéz. Nem is nagyon tudom megmagyarázni milyen érzés, de olyan, mintha ólomsúly lenne a lelkemen. Bármikor el tudnám sírni magam. Nem tudom, miben leljek vigaszt. Próbálom magam elfoglalni.
Vészesen szorongat a jelentkezési határidő. Úgyhogy most az a legfontosabb, hogy kitaláljam, hova megyek egyetemre. Eldöntöttem, a jogot mindenképp megpróbálom. Akárhogy is kapálózik az Orbán kormány, úgy néz ki Győrben a tandíj megmaradt 165ezer forint, ami még nem is olyan vészes. Talán Pesten is bepróbálok valamit, meg hát a jó öreg megszokott Veszprém. Ha jól néztem a régi szakom felejtős, úgyhogy ott egy magyart vagy egy szabad bölcsészt próbálok meg, mert akárhogy szeretném, valljuk be, ahol matek van, engem elkaszálnak. A lényeg, hogy a ma délutáni feladatom, hogy véglegesítsem a sorrendem, persze csak azután, hogy megvásároltam a csodaszép rózsaszín blézert a H&M-ben. :) Mostanában nagyon bukom a pink bármely fajtájára. Még gondolkodom egy szép rózsaszín nadrágon is. De talán az én alakomhoz az túl merész. Mert még ha pálcika lábaim és falatnyi popóm lenne...ezt majd még meggondolom.
Az utóbbi időben nem nagyon járok ki. Így a dohányzás- és szeszmentes projekt nagyon sikeres. Persze más okai is vannak ennek. Pénztárcakímélő üzemmódba kapcsoltam magam (jó tudom a fent említett vásárlási projektekből nem ez derül ki, de hónapok óta most shoppingolok először) és valóban több pénzem marad. Remélem ez a lelkesedés még jó hosszú ideig kitart. A negatív oka, hogy az úgynevezett barátaimtól mostanában sokszor elkap a böfizhetnék. Gyűlölöm, ahogy kibeszélik egymást, engem, bárkit és ők ítélkeznek másokról, miközben a saját életük sem valami rendezett. Tudom, én is sokáig részt vettem ebben, de elegem lett. Mintha felnyílt volna a szemem és elkezdtem látni az orromnál tovább. Azért sajnálom, hogy nincsenek velem ezekben a nehéz időkben, pedig most lenne rájuk a legnagyobb szükségem. Igyekszem velük diplomatikus lenni és felülemelkedni a kicsiségeken, de mindennek van határa. Próbálok én is dolgozni magamon, hogy jobb ember legyek. Például minden este próbálom magam pozitívra hangolni mindenféle relaxációs dologgal, amik eddig nagyon hatásosnak bizonyultak. Legalábbis nagyon jól elaludtam rajtuk. Csak így tovább!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://dioo.blog.hu/api/trackback/id/tr374071491
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek