Bendegúúúz

2011-ben nem voltam valami szorgalmas. Tény, hogy az év nem szólt másról, csak Ákosról és a bulizásról. Közben teljesen elfeledkeztem magamról. Szóval nem volt túl eredményes esztendő, mert nem sok mindent tudok felmutatni, hogy mit értem el, illetve mit vittem véghez. Na jó, ott van Ákos...de az is ki tudja meddig tart, tekintve, hogy egy hónap múlva pápát int kedves országunknak és Bécs felé veszi az irányt. Ilyenkor gondolkodom el és verem a fejem a falba, hogy akkor mi a töknek hozott minket össze a sors és miért kellett ezt a sok szenvedést kiállnom, hogy aztán meg mikor már kezdene szuper lenni minden, elrántja előlem az élet. Mióta tudom, hogy elmegy, totál idegroncs vagyok. Biztos vagyok benne, hogy megoldjuk valahogy és ha esetleg mégse megy így a dolog, akkor túl fogom élni, csak néha nehéz még a gondolata is. Mikor vele vagyok, oly távolinak tűnik mindez. Csak mikor el kell válnunk, akkor tudatosul, hogy már csak milyen rövid időt lehetünk együtt. Basszus tegnap odáig mentem, hogy képes voltam azért elmenni Tatára, hogy megcsókolhassam. Rég voltam ennyire szentimentális. Pedig annyira próbáltam magam kímélni minden gyengéd érzelemtől, de hiába, nem megy.