Bendegúúúz

Mióta tegnap este megtudtam, hogy ma este valószínű jön Tomi, egy merő görcsben van a gyomrom. De olyan jól eső görcsben. Tegnap este lementünk moziba Krisztivel meg Vikivel, mert Kata volt a pultban. Beszélgették, hogy lesz e a hétvégén valami buli, azt mondta a Kata, hogy jönnek a focisták megtartani az év végi banzájt Bástyában. Erre Kriszti rákérdezett, hogy mindenki jön e, erre elkezdte rángatni a szemöldökét felém. A kis szenya. Rákérdeztem, hogy ez most mi volt, de tudtam, hogy Tomira célozgat. Azt mondta ne izguljak, majd kiderül, hogy mi lesz. Én nem izgulok különösebben, csak kíváncsi vagyok. De nem fogok megint ilyen afférba bele menni mint a legutóbbi, mert semmi kedvem ahhoz, hogy megint az egész város erről beszéljen. Igazságtalannak éreztem, mert legutóbb sem történt semmi. Szerintem a csókolózásban nincs semmi bűnös, főleg, hogy állítása szerint nincs barátnője. És nem is nagyközönség előtt csináltuk. Ennek ellenére másnap már szinte mindenki tudta, kérdés, hogy az igazat vagy valami kibővített sztorit, mert a Döméből kinézem, hogy egy kicsit megtoldotta a dolgokat.

Bár a vasárnapi meccs utáni viselkedéséből kiindulva szerintem maximum köszönünk egymásnak, aztán annyi. Bár ha elég részeg lesz, lehet azért szóba áll majd velem. Hehe. Na mindegy, nem elmélkedek ezen, mert felesleges. Majd, meglátjuk mi lesz.

Ja, van egy ember aki állandóan képes megújulni és így 100 év után is tud meglepetést okozni. Ez pedig nem más, mint Lajosom. Tegnap olyan szinten bunkó volt, hogy nem ismertem rá. Nagyon bután beszélt, pedig nem szokott. Nem velem, hanem Krisztivel. Biztos elvonási tünetei voltak. De nagyon meglepődtem rajta. Volt már velem is faszfej, de nem ennyire. Mindegy, nem törődöm ezzel, úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.

De azért a tegnap este jó volt. Viki csinált gombás melegszendvicset én pedig átmentem lejmolni, mert imádom. Főleg azt a krémet, amit Viki csinál. Nagyon fincsi. Gombás melegszendvics...nyami. Felültem a bringára, eltekertem Vikihez, útközben előételnek a nagy lihegésben lenyeltem pár bogarat. Laci bácsi csinált nekem egy fröccsöt meg elszívtunk egy cigit. Beburkoltam a szenyát, azt megmutattam Vikinek a dallamot, ami flesből jött. Pyro gityóján játszottam és tök jó volt. Az én gitáromhoz képest kész felüdülés volt. Meg is ihletett, csak már menni kellett. Vikit felültettem a csomagtartóra, azt úgy tekertem le Bástyába. Végigröhögtük az utat. Próbáltam kikerülni a buckákat és gödröket, de nem mindig sikerült. A meccsből nem néztük meg az első félidőt, hanem kiültünk hátra a kerthelységbe. Kifaggattuk Krisztit az érettségiről, miket húzott, meddig volt benn stb. A jegyét majd csak ma tudja meg. A lényeg, hogy ma iszunk. J Ja, meg hogy év végére szerviz igazgatói asszisztens leszek! Nyeheheheeeee

Tegnap megvilágosodtam, hogy mi az a dallam, amit „kitaláltam”. Metallica-nak van egy feldolgozása az Astronomy és abból egy részlet nagyon hajaz rá. Pedig már azt hittem, hogy tudtam valami újat. De nem. Jellemző...

Eléggé uncsizok. Az a baj, hogy nincs munka. Jó, lenne, de egyáltalán nincs kedvem a parasztokat hívogatni a kedélyfelmérővel. Majd délután ha hazaértem felhívok egy két fütyit. Meg egyébként is itt benn nem szeretek telefonálni, mert mindenki azt hallgatja. Bár most csak Ádám van de az épp elég. Egész délelőtt papírgalacsinnal dobáltuk egymást. Szóval mindketten nagyon keményen dolgoztunk. Hehe. Azért jó volt. Nem vennék rá mérget, hogy ez délután nem fog folytatódni. Attila lement a Balatonhoz valami ügyfélhez, de nem vagyok benne biztos, hogy a strandra nem néz be. Kis mákos. Bárcsak én is így elmászkálhatnék. Na mindegy, már csak 3 órát kell kibírnom, aztán megyek haza.

A fene. Most szólalt meg az autó egy szerpentinen. Erről mindig a komárnoi Quimby koncert jut az eszembe amiről meg...de mindegy nem érdekel már. A koncert jó volt és az érzés még mindig bennem van. Meleg tavaszi éjszaka egy kis esővel, sok emberrel. Az illatok, a zene mind bódító volt. Olyan át tudnám ölelni a világot. Jelen voltam, de mégis valahol nagyon távol. Tudtam, hogy jelentős emléke lesz az életemnek. Legjobb koncertjeim egyike, annak ellenére, hogy Kis Tibi és Líviusz feje csak néha néha tűnt fel az embertömeg felett.

Kriszti ma érettségizik, úgyhogy vagy ma, vagy a hétvégén valamikor meg kell ünnepelni. Az teljesen mindegy, hogy sikerül, ünnepelni akkor is kell.