"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerûen azért, mert össze vagy hangolva vele."
A mai nap után, azt hiszem kihevertem a múlt hét pénteket. Kimentem meccsre, hogy tisztázzam magamban, hogy érdekel e még vagy sem. Nem mondon, néha elkalandoztam rajta, de jobban lekötött a meccs, mint ő. A mérkőzés után lementem az öltözőkhöz, mert a másik csapat edzője a volt tesitanárom a gimiből, gondoltam elcsípem, aztán dumálok vele egy kicsit, megkérdezem mi a helyzet vele stb. Aztán ahogy ott beszélgettünk, jött Tomi, rám köszönt a szokásos nagy vigyorral, én meg teljes közömbösséggel visszaköszöntem neki, majd ment tovább. És az volt az érdekes, hogy nem éreztem a zazazut. Semmi pillangók a gyomorban, semmi pirulás.Utána lementünk a kocsmába vébét nézni. Krisztiék is kijöttek, nézegetett ott a fiúk között, azt rákérdezett, hogy Tomi itt van e. Mondtam neki, hogy nincs, mindig elhúz haza a meccs után. És igazából nem is érdekel. Mind a ketten tudjuk, hogy mi volt ez. Bizonyára kibékült a barátnőjével, vagy én rontottam el ezt az egészet azzal, hogy engedtem magam megcsókolni. Lehet nem kellett volna ilyen hamar. Viki szerint ebből még bármi lehet, csak idő kell neki. Nem tudom, hogy mi lesz, meg azt sem, hogy ezek után én mit akarok. De rátérve az idézetre, ha mi tényleg ennyire egymásra vagyunk hangolva előbb utóbb egymásra találunk. Ezt majd az idő eldönti. Persze lehet összefüggéseket keresni (mert ezt a lányok szeretik), hogy ugye a húsvéti buliba találkoztunk és tök jól elvoltunk, pedig én akkor még a Lajos érdekeltségben voltam, ő meg Emőke érdekeltségben. Aztán szinte óramű pontossággal 2 hónap múlva felbukkan a semmiből egy barátnő mínuszban, mikor egy másik sráccal készülök randizni, amit lemondtam, mert Kriszti szülinapja volt és megint teljesen egymásra voltunk állva és csók is csattant ünnepelvén függetlenségünket, meg mondván barátkozunk. Azért foglalkoztat még ez a dolog ilyen szinten, mert függőben van. Csak lóg a levegőben. Ez tény, hogy nem maradtunk semmiben. Mikor közölte, hogy imád velem beszélgetni, mondtam neki, hogy biztos lesz még majd máskor is alkalmunk beszélgetni, meg hogy majd valamikor biztos találkozunk. Erre a válasz: valamikor biztos. Nem volt a végén, hogy majd akkor hívlak. Szóval nem is tudom, hogy mit vártam. Azért megkérdezném a Lajcsikát, hogy mit mondott neki a Tomi vagy, hogy ő mit tud, mert mindig olyan kis sunyin mosolyog rám. Csak azért, hogy le tudjam zárni ezt az egész szart a fenébe. Nem értem, mi volt ebben a jó, hogy belerondított abba, hogy felhőtlenül élvezzem ezeket az istenáldotta meleg napokat. Nincs nekem energiám ilyen plusz gondokra. Elég nekem az, hogy helyt kell állnom a munkahelyemen, hogy végre normálisan tudjak zenélni (mert emiatt az sem megy), itthon a dolgaimat megcsináljam. Pyronak is ezer meg egy éve megígértem, hogy megcsinálom az oroszlányi képeket, azt is elkezdtem azt annyiban maradt. Új telefont kell vennem, mert beszart a régi, meg el kéne intézni, hogy a telefonszámokat kimentsék a készülékről, mert az összes azon van. Szóval bosszantó. Nincs nekem időm ilyen Pinttomikra, mikor van ezer más dolgom, amiket meg kellene oldanom.
Holap ha minden jól megy, megyek telefont venni...
Utolsó kommentek