Bendegúúúz

Mostanában egész jó hangulatban voltam, ami meglepett, ugyan akkor rájöttem, hogy ez az elegendő mennyiségű alvásnak köszönhető. Tegnap kiestem a ritmusból, mert a Bástyában ötyéztünk a csajokkal és este 10re értem haza. Ilyenkor már általában alszom. És ez a kiesés meg is látszott a ma reggeli ébredésemen. Vagy lehet, hogy a kezdeti pörgés csak álca volt és kezdek megint befásulni.

Az érzés, hogy tök egyedül vagyok, kezd nagyon felemészteni. Sokat gondolok Nándira is és annyira vágyakozom utána. Kis hülye helyzeteket képzelek el, mikor is esetleg megtörténik az első csók. Naiv vagyok. Már az ominózus jelenetünk is olyan távolinak tűnik, mintha azt is csak álmodtam volna. Sőt, a névnapi sms váltás is. Újra és újra el kell olvasnom, hogy megbizonyosodjam róla, hogy a Nándi egy élő ember és nem csak képzelem, mint egy fantomot. Már lassan nem tudom eldönteni, hogy mi valóság és mi álom. Ami azért durva lenne.

Tegnap este lefekvéskor befurakodott a fejembe az a jelenet, mikor Lajossal hajnalban kimentünk a tóra korcsolyázni és ő adta lábamra a korcsolyát és ő is kötötte be. Akkor nem is esett le, de így visszagondolva akár egy mese. Ott térdel a herceg előttem és az üvegcipellőt ráhúzza a lábamra. Tegnap Vikinek volt egy számomra megdöbbentő kijelentése, hogy a szekszésnyújork mintájára nekem Lajos a Mr Big. Ezen elgondolkodtam és talán ezért jutott eszembe a jelenet. Ugye a szekszésnyújork film végén Mr Big úgy kéri meg Carrie kezét, hogy egy Manolot húz a lábára. Most gondoltam bele, hogy ez milyen romantikus jelenet is volt, mármint amit én megéltem. És eszembe jutott, hogy nem hiszem, hogy Lajosnak bárki is nyújtott ilyen élményt, hogy csak úgy gondolunk egyet hajnalban és félrészegen kimegyünk a tóra korcsolyázni. És nem történt semmi, még egy csók sem. De élmény volt, mert azóta is emlegeti.

Sokszor gondolok arra, hogy tudom, hogy legalább ő szeret. Próbálom magam ezzel vigasztalni, de mit érek vele, ha nincs velem. Lehet, hogy ő a nagy Ő, de nekem mást kell keresnem, mert ez nem működik.

Visszatérve a fásultságomra, talán az is az oka, hogy negatív emberek vesznek körül. Senki nem boldog igazán. Itt benn a melóban is csak az idegeskedés, mérgelődés megy a sok szarság miatt. Próbálom magam kizárni azokból a dolgokból, amik nem rám tartoznak, de néha nem megy, hisz én is a cég tagja vagyok, a problémák rám is vonatkoznak. Észrevettem, hogy itt is kezdem magam álomvilágba ringatni, hogy ne kelljen a hülyeségekre figyelnem. A valóság sokszor fájdalmas.

Most is lenn voltam a műhelybe, a fiúk persze basztattak már megint a pasi-kérdéssel. Aztán már kikeltem magamból- miután a Zoli is közölte velem, hogy hamarosan elveszi a barátnőjét- hogy halvány fogalmuk sincs a helyzetről. Sőt még az is rátett egy lapáttal, hogy már ők is meggyanúsítottak azzal, hogy leszbikus vagyok. Ezzel betelt a pohár. Komolyan már ott tartok, hogy be kell hazudnom, hogy van barátom. Ha már valóságos nem is jön össze, legalább ne baszogassanak.

Már nagyon szégyellem magam, hogy állandóan nyöszörgök. Akkor kellett volna blogot írnom, mikor jó kedvem volt, de akkor meg általában hullaként zuhantam az ágyba.

Kezdem magam öregasszonynak érezni. Az életem a cégről és az alvásról szól. Két hete a gitárhoz sem nyúltam. Az is csak kudarcélmény. Tiszta balfék vagyok.