Bendegúúúz

Bevallom, most egy kicsit lazítok. Azt hiszem utolértem magam a melóban, mert kivételesen nincs mit csinálnom. Na jó, akad, de nem sürgős.

Ma eszembe jutottak a tatabányai mamánál töltött nyarak. Nem konkrét események, csak úgy az illatokról az jutott eszembe. A frissen főtt kávé, a felszáradó eső, a virágok, a madarak, a fények. Néha jó lenne megint olyan kicsinek lenni.

Tegnap az eső után olyan jót sétáltunk Vikivel! Hozta Pille kutyát is, akin jókat röhögtünk és jelenlétével megakadályozta, hogy bemenjünk a kocsmába. Nagy kört tettünk, legalább 3-4 km-t. Még pletyóztunk is közben. Kellemesen elfáradtam és nyitott ablaknál nagyon jót durmoltam.

Reggel fél6kor simán felkeltem, pedig ez nálam lehetetlenség számba megy. Szegény anyukám mától már dolgozik, 5kor ment a busza, úgyhogy gondoltam, hogy nem készített nekem kávét, így mindenképp fel kellett kelnem. De a reggelimet oda készítette. Fura volt, hogy nem kellett kapkodnom és a langyos reggeli napsütésben kényelmesen battyogtam a buszmegállóba.

Szóval ma olyan nyugis nap van. Attila úton van, szóval enyém az egész iroda. Most bluest hallgatok, mert amúgy nem lehet, mert Attila nem szereti. Semmi zenei érzéke. :) Bezzeg a Zámbó Jimmy, az megy. :D:D:D

Jaj, annyira nincs kedvem itt ülni az irodában!

Napfényre vágyom, barátokra és Balatonra, bandázásra, rock’n rollra, üvöltő zenére, autó ablakán besüvítő langyos menetszélre, gitárra, napszemüvegre, pléden fetrengésre, sok nevetésre. Nyári éjszakára, szalonnasütésre, hideg sörre, forró csókra. Utcabálra, rodeó bikára, countryra és cowboyokra. Napon lepirult bőrre, sok szeplőre, szőlőlugas alatt ülve egy könyvre. 35 fokra, forró betonra, hűs limonádéra.

Álom, álom, álom,....kinézve az ablakon csak a szomszéd ház garázsának romos falát látom, mégis mosolygok.