Borzalmas idők járnak mostanában. Az égieknek is elege lett abból a mi a világon folyik, és könnyükkel özönvizet zúdítanak az emberiségre. Titkon szurkolok nekik. Már 3 napja folyamatosan esik és orkánok tombolnak.
Amúgy sincs jó kedvem mostanában. Majdnem úgy volt, hogy kirúgnak, de aztán Orsit választották helyettem, ami szintén nagyon fájó pontom, mert őt nagyon szeretem. Ő Attilán kívül az az ember, akiben a cégnél megbíztam és most elmegy. A többiek közül jó pár ember viszont hatalmas csalódást okozott. Borzasztó belegondolnom, hogy így kell itt maradnom. Attilával azt beszéltük, hogy ha Orsi elmegy, szépen becsukjuk a két iroda közötti ajtót, azt kész. Nem foglalkozunk velük. Egyesek is észrevehetnék, hogy elmarnak mindenkit maguk mellől a viselkedésükkel, mégis áldozatnak állítják be magukat.
Úgy érzem, mintha kívül lennék a térfelen. Mintha belecsöppentem volna a saját életembe, mint egy valóságsóba és nem én irányítom. Csak kapkodom a fejem jobbra-balra és nem vagyok ura a saját cselekedeteimnek. Kiesnek események, nem tudom, mit miért csinálok vagy mondok. Beszélgetni nem tudok senkivel. Hazaérve a munkából csak fekszem az ágyamon, nézek ki a fejemből vagy alszom. Menni nincs kedvem sehova. Tegnap bennem volt a mehetnék, de csak azért, mert már nem akarok gondolkodni.
Nem tudom, mit tegyek!
HELP! I need somebody,
HELP! Not just anybody,
HELP! You know I need someone, HEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEELP!!!
Utolsó kommentek