Bendegúúúz

Egyszer volt, hol nem volt....

A vasárnap esti extázis hamar elmúlt, mert habár hétfőn egész nap madarat lehetett volna velem fogatni, mindez estére elmúlt. Délután átmentem Vikihez gityózni kicsit, ami elég apadtra sikeredett, mert barátnőm nem tudta kiheverni az estét, egész nap a nagymutinál tevékenykedett, hát elfáradt. Plusz egyéb gondok is nyomasztották. Rám is átragadt kicsit ez a hangulat, bár lehet az esőnek és az orkán erejű szélnek volt köszönhető. Nagy boldogságomat kifejtve és egyáltalán kimondva egyre erősödött bennem a kényszer, hogy lenyomozzam a srácot. Persze kiderült, hogy barátnős. Eléggé rosszul éreztem magam, mert már majdnem elhittem, hogy én is kellhetek valakinek, meg hát átverve éreztem magam, ugyanis az egész este folyamán egy szóval sem említette ezt az apró kis „bökkenőt”. Magamat hibáztattam azért, hogy biztos én értettem félre a jeleket. Még kedden is elég szarul éreztem magam. Még Attila is kitalálta mi a bajom, aztán elpoénkodta az egészet, így egy kicsit jobb kedvem lett. A felcsillanó remény után üresnek éreztem az életem, annak ellenére, hogy az elején foggal-körömmel tiltakoztam az ellen, ha kapcsolatra fordulna az egész. A pár óra boldogság után vissza kellett rázódnom a régi életembe és a pasis álmok helyét újra más tervekkel kellett betömni. Ha nem lenne a zenekar szerintem még mindig depiznék. Ja, meg a munka. hehe.

Kedd délutánra megbeszéltük Pyroval, hogy átmegyünk gyakorolni. Ott volt a Dgyuri, meg az öccse. Viki szavaival élve azt hittük nincs idegesítőbb ember a Gyurinál, de kiderült, hogy van; az öccse. Szegény Pyro is már teljesen kikészült tőlük, pedig neki birka türelme van, de ennyi ingert már ő sem tud elviselni ilyen hosszú távon. Vikinél is kiverték a biztosítékot. Én megpróbáltam elengedni ezeket a fülem mellett, próbáltam a gitározással foglalkozni, de mikor odaáll a pofádba és nézi, hogy mit bénázol, akkor azért kedvem lett volna fordulatból bemosni neki egyet. Ami azért jó volt, hogy kevesebb unszolásra, többé-kevésbé Pyro után tudtam már játszani a dolgokat. Vagyis próbáltam önállóan a dolgot, mert most Viki volt porondon. Ez azért erőt adott, hogy talán mégse vagyok olyan reménytelen eset. Minden esetre jól elfáradtam.

Tegnap este is próbáltam gyakorolni, de valahogy otthon nem megy. Nekem kell a próbaterem hangulata, a cigaretta és a társaság. Na meg az unszolás. hehe

Szóval inkább úgy döntöttem, hogy menjünk ki sörözni. A mozinál találkoztam Barbival és őt is vittem magammal. Bástyában már ott volt Kriszti, úgyhogy négyen csajok dumcsiztunk. Mindenki kibeszélte a saját maga kis problémáit, meg pletykáltunk is. Kriszti és Barbi is megerősítettek abban, hogy vasárnap nem én értettem félre a dolgokat, mert látták, hogy nyomul rám, állandóan néz, mindig ott van ahol én stb. Mondták, hogy a barátnőjét még egyszer sem látták a meccseken és a bulikba sem hozta le soha, úgyhogy ez valami fos kapcsolat lehet. Kriszti még olyan bizalmas információval is szolgált, hogy úgy hallotta, hogy kis városkánkban akar albérletbe költözni. Erre azért felcsillant a szemem. Nem tudom, hogy mi van velem, de valami nagyon megfogott ebben a srácban. Mindegy, majd lesz valami. Minden esetre nem táplálok többet hiú reményeket, hagyom magam sodortatni az eseményekkel. Vannak ennél fontosabb dolgok is.

Ja, és már hallottam a békák esti kuruttyolását! Itt a tavasz!!!