Bendegúúúz

Köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm,, hogy itt vagy velem. Örülök, hogy megismertelek akkor és ott, amire  egyikünk sem emlékszik. Nem érzem magam magányosnak, mert Te itt vagy velem. Megértesz, támogatsz és mellettem vagy mikor a legnagyobb szükségem van Rád. Még akkor is ha bántalak.

Elviselsz, ha rossz vagyok és szeretsz ha jó. Neked mindent elmondhattam és soha nem éltél vissza vele. Nem fordítottad ellenem. Bármit tettem nem ítéltél el. Akkor is meghallgattál , ha fárasztó napon voltál túl és eleged volt az egész világból. Ez talán az igazi. Ami egy életre szól. Mindig erre vágytam. Te minden vagy, amit a BARÁT fogalma jelent. Köszönöm!

Szeles nap volt…semmihez nem volt erőm. A hétvégi jó kedvem délutánra már elmúlt. Teljesen apátiás hangulatba kerültem, mert megint belegondoltam,hogy merre tart az életem és így nem mehet tovább. Kedves édesanyám is kiakasztott,mint általában, ha hosszabb időintervallumban élvezzük egymás társaságát, úgyhogy minden összejött ami kell egy ilyen szép vasárnaphoz.

Tervbe vettük Vikivel, hogy most már nincs kifogás, itt a jó idő, rendbe kéne rakni náluk a hátsó helységet, ami a próbaterem és Csibész Klub bázisa lesz. Mondanom se kell,  szombaton még lelkes voltam, viszont ma meg annyi kedvem nem volt hozzá, mint elkapni egy tüdőgyulladást. Mivel mindenképp el kellett jönnöm otthonról, mert megint rám jött a mehetnék, remek ötlettől vezérelve autóba pattantunk és elmentünk Tatára a tópartra sétálni egyet. Régen jártam arra, pediglen nincs is messze, de úgy voltam most vele, mégse Bábolna.

Leültünk egy padra elszívni egy cigit. Csak néztük a hullámokat, a lemenő nap fényében, a vár csodálatos volt. Végtelen nyugalom áradt szét bennem és rájöttem ha egyszer elköltöznék akkor Tatára…Persze nem csak a nyugalom kedvéért és azért mert olyan szép. Van ennek más indoka is, de ez nem publikus.

El is kezdtem egy dalszöveget, de mivel elég rövid az agyam a telefonba kellett beírnom, hogy el ne felejtsem mire íróeszközhöz jutok de meguntam a pötyögést úgyhogy csak az első versszakig jutottam.

Itt ülünk a tóparton

Sorba szívjuk a cigiket

Várjuk azt a két srácot

De nem jönnek el, mert

…..

Szóval ennyi. Most sincs kedvem folytatni. Nem vagyok egy petőfisándor. Inkább befekszem az ágyba és összebújok egy könyvel. Ha már mással nem lehet…

Na jó. Tudom,hogy írnom kellene, de valahogy nem jön az a várva várt ihlet.

Annyi minden történt velem hétvégén…le se bírom írni, pedig talán nyomdafestéket nem tűrő dolgok nem is történtek.

Vikivel már kedd óta iszunk,nem komolyan, de mikor sportolás néven elindultunk sétálni, csak a benzinkútig sörért, majd a lovaspályáig jutottunk.

Tudom,hogy ez nem jó. És már most vasárnap szent napjával érzem,hogy ez így nem fasza. Nem akarom szétinni az agyam. Nem akarom feketére cigizni a tüdőm. Komolyan sportolnom kéne. Annyi mindent szeretnék, és megfogadni, hogy jobb ember leszek.

Teszek gyenge próbálkozásokat,de hosszú ideig úgyse tart. Nem vagyok elég kitartó, pedig nekem nem áll jól a tivornyázzunkmindennap és basszunkbemintállat stílus. Néha jó,de nem ez vagyok ÉN.

Rájöttem ez csak álca és menekülés a tény elől, hogy rohadtul nem érzem jól magam a bőrömben és utálom, hogy egyedül vagyok.

Mindegy, a hétvége akkor is zsír volt. A péntekhez elég negatívan álltunk, mert kedv se volt, meg emberek se. Indítás Bástyában, majd át az objektumba ami elterjedtebb nevén mozi. Ami kicsit csalóka mert filmet nézni már nem lehet ott. De így szoktuk meg…

Szóval Vikkel, Krisztivel és Kálmival a meghirdetett retro partira vettük az irányt, ahol is lézengtek kemény nyolcan a pultost, a tulajt és a dj-t is beleértve. A maradék embereket se éppen olyanok tették ki akikkel imádnánk egymást, de ezt most nem részletezném. Aki ismert tudja kiről és miről van szó.

Mikor „kedvenc” barátném távozott meg persze Krisztiék is leléptek mert Kálminak dolgoznia kellett másnap (őrület szombaton meló!!!), Vikkel úgy döntöttünk fokozni kéne a hangulatot ézért belelendültünk az ivászatba. Táncoltunk, ittunk, táncoltunk, nyomtuk a hülyeséget, ittunk szóval kerek volt az egész. Ami még nagyon jól esett, hogy Lajos nagyon normális volt nagyon rendes és még a gitárját is kölcsön kaptam egy időre. Ezért és ezúton is millió puszit küldök neki. Ja, meg azért is mert mikor elestem az utca közepén összevakart a betonról. 

És elnézést kérek mindenkitől akit esetleg felkeltettem az ordibálással és a gitározással.

A szombat már nem volt ilyen pörgős. Egy nyugis estét terveztem, csak úgy egy kis családias uno parti mint a régi szép időkben (vagyis tavaly). Ami még az elején meg is volt, csak mikor már a harmadik sörömnek álltam neki, kezdtem elveszteni a kontrollt és elkezdtem bunkózni amit Tibbah (világhíres kötekedő művész és hipohonder) még jobban fokozott mert provokált. Amiből következet hogy buta lettem majd elkezdtem lázadozni. Kitaláltam hogy menjünk ki a lovaspályára gitárral meg sörrel. A helyszín Vikiék hátsó épületére módosult, az italválaszték pedig kibővült egy kis vodka-martinivel. Én az italokat lecseréltem a szemem színére ami nekem bőven elég volt hogy az agyamra teljes homály boruljon. Köszönöm neked Gabó, hogy ilyen feledékeny és hanyag vagy! Viki a Dusa kutya szájával imitálta a beszédet, amit én abban az állapotban borzasztóan viccesnek találtam és hatalmasakat nevettem. Szegény eb olyan türelemmel viselte, hogy kedves gazdája bohócot csinált belőle, hogy az valami tündér volt.

Úgy döntöttem nekem fél3kor vége van a bulinak,mert már nem igazán tudtam nyitva tartani szemem. Az álommanó már nagyon invitált haza a kis ágyikómba. Erőt vettem magamon, kölcsönöztem Vikitől egy bringát és szépen haza tekertem. Azt hittem már egy örökkévalóság óta tekerek. Hogy soha nem érek haza… nyomtam a pedált mint egy vaddisznó. Ugye az ember mikor nem teljesen ezen a világon van, nem igazán érzékel sem fájdalmat sem fizikai fáradtságot. Én meg a teljes út alatt pedáloztam folyamatosan, teljesen mindegy,hogy dombon fel vagy le. Persze aztán itthon kicsit felpörgött a szívem, azt hittem szívrohamot kapok, mer nagyon durva volt. Komolyan a 400 méteres futásnál sem éreztem ezt. Persze reggel (délután fél1) hatalmas izomfájdalmakkal megáldva ébredtem és még a combom is meghúztam. Ennyit a fizikai erőnlétemről.

Nagyon káttyer!!! Hétfőtől kevesebb cigi, több sport és legalább hétköznap nem szlopálok.

A hét nagy eseménye: Szombaton egész nap nem ettem húst!

(Itt megjegyzendő, hogy mániákus húsevő vagyok. Ha már egy nap nem eszem akkor az egész nap el van rontva. Ez olyan mint egyik kedves ismerősömnél a reggeli kábelfektetés. Ha ez nem jön össze mert késésben van illetve nem jön az ihlet egész nap bunkó.)

Kedden kétsörös állapotban ismét íródott egy dalszöveg, ami még ugyan egy kicsit finomításra szorul, de alapjában véve ott van. Természetesen ez is el lett poénkodva, de majd kitalálunk neki valami komolyabb folytatást mert ez nem az előadható verzió.