Mostanában elég nagy rumli volt körülöttem és rengeteg minden történt, szóval ha akartam volna se tudtam volna leírni. Most megpróbálom mindezt pótolni.
A cégnél az elmúlt hetekben nagy a káosz. Igazából a munkám két dologra redukálódott: számlázás és várakozás. Ez az új számlázási rendszer eléggé felkavarta a kedélyeket, de mit lehet csinálni, azt kell tenni amit a főnök mond. Elég sokat idegeskedtem emiatt, de úgy gondoltam, ha kiforrják magukat a dolgok minden könnyebb lesz. A várakozásom úgy tűnik, hogy megérte, mert megoldódni látszanak a dolgok.
A múlt héten megrendezésre került a helyi „parasztrendezvény”, amin az „én” cégem is felvonult. Természetesen ki kellett vennem a részem a munkából, amit nem is bánok így utólag. Az elején nagyon ódzkodtam tőle, mert uniformist kellett viselnünk- szoknya, blúz, kis kendő- de mivel a szoknyát behelyettesíthettük nadrággal így annyira nem is volt vészes. 2 napot segédkeztem kinn és még ha el is fáradtam, nagyon éleztem. Egyre jobban érlelődik bennem a gondolat, hogy vissza kéne térnem a vendéglátásba. Más dolgunk nem is volt igazából, mint hogy prospektusokat rakjunk ki, kiszolgáljuk a partnereket illetve az érdeklődőket és persze, hogy rendet tartsunk a területen. Természetesen közbe beszélgettünk, hülyéskedtünk,
Az egyik kollégámmal kapcsolatban ki is alakult egy kis kötődés, ami talán kölcsönös. Sok kis apró jel utalt arra, hogy tetszem neki és bevallom én sem voltam/vagyok közömbös. Sajnos nagyon ritkán találkozunk, néha beszélünk telefonon. Borsod megyében lakik, tehát az ország másik végében, így nem lenne sok értelme a dolognak. Ja, amúgy Nándinak hívják. A péntek esti buliban volt egy olyan pillanat, hogy azt hittem elalélok tőle. Nem akarom igazából részletezni, mert olyan gyerekesen hangzik. De olyan jó volt. Annyira aranyos srác. Még azóta is gondolok rá, többet is mint kellene. Legközelebb szerintem csak az év végi bulin találkozunk, mert nem nagyon jár le hozzánk, csak ha nagyon muszáj.
Ez is jellemző rám, hogy mindig olyan fiúkat nézek ki, akiknél vagy ezért vagy azért nem lenne esélyem. Vicces! A többi kollégám meg mindig baszogat, hogy van e már pasim. Nem értem miért kell ez. Nem elég, hogy magamban nem tudok megküzdeni ama kérdéssel, hogy miért nincs, nem kell, hogy még más is csesztessen miatta. Én tényleg szeretném és úgy érzem készen is állok rá, de ha soha nem jön össze, nem tudok mit tenni.
A céges buliról nem kívánok beszélni, eléggé megrázó volt, valószínű megálltam a fejlődésben. Ami viszont pozitív, hogy a Nándi nagyon édibédi volt és a főnökömmel tök jót énekeltünk és láttam rajta, hogy tetszik neki.
Viki mostanában beszélget egy sráccal, akit még a „tengeri” fesztiválon ismert meg. Ez már nagy jelentőséggel bír, hogy akkor csókolóztak, a srác- aki amúgy Barni- mégis utána is érdeklődött iránta. Felvette a közösségi portálokon és msnen is. Szóval valami kialakulóban van, aminek tényleg szívből örülök. Vikire már ráfér egy kapcsolat, ami épkézláb, normális és emberi érzelmeken alapszik. Örülök, hogy talán egyenesbe jön. Tudom, hogy nem fog elhanyagolni, mégis a társadalom torzszülöttjeként fogom érezni magam. Mert akkor már tényleg csak én maradok. Eddig ketten voltunk és tudtuk egymást rugdalni. Bár lehet, hogy ha ő szerez valakit akkor én is fogok. Vagy legalább nem néznek minket leszbinek.
Kedves Viki! Soha nem akarnék neked rosszat és ez nem a rosszindulatú irigység ami bennem van, mindössze én is szeretnék ilyet, de nem sajnálom tőled, remélem ezt Te is tudod!
Még a Viki témához annyi, hogy VÉGRE BEFEJEZTE A SZAKDOLGOZATOT, amit az utóbbi időben már csak „tudodmi”-nek neveztünk, mert ha meghallottam a szakdolgozat szót az idegroham kerülgetett! Hehe! De ennek vége! Ma
Pontosabban ő, de Betti és én segítünk egy picit. Így elolvasva csak gratulálni tudok, én nem biztos, hogy össze tudtam volna hozni egy ilyen szép dolgozatot. Szerintem az enyémnél vért fogok izzadni.
Azt hiszem mára ennyi kedves gyerekek.
Utolsó kommentek