Tegnap eléggé nyomi érzések kerítettek hatalmukba. Mint általában mikor fáradt vagyok. Nem értem, hogy miért törvényszerű az, hogy minden buli után rosszul érzem magam valamiért. Biztos velem van a baj. Nem tudom elengedni magam, már akkor sem ha iszom. Hát még ha vízen kell tengődöm...
Képtelen vagyok közvetlen lenni az emberekkel és ezért biztos sokan nagyképűnek vagy nem is tudom minek tarthatnak. És mintha látnák a körém épített falat, ők sem közelednek felém. De kezd ez az egész nagyon nem érdekelni. Sajnálom, ilyen vagyok. Tisztára, mint Mr. Darcy. Tényleg! Teljesen olyan vagyok, mint Mr. Darcy. Félreértések elkerülése végett a Büszkeség és Balítéletből. Csak nőben és kevésbé csinos kivitelben. Bár lassan kezd megdőlni bennem ama elmélet is, hogy ha valaki veszi a fáradtságot, hogy megismerjen, egy értékes embert talál bennem. Igazából csak a zenekar miatt tartanám fontosnak a kapcsolatépítést, de ahogy már erről annyiszor meggyőződtem, erre Viki a megfelelő ember. De ha már a zenekarnál tartunk, ugyan hogy a büdös picsába fogok én kiállni a színpadra és zenélni hangyafasznyi önbizalommal?! Talán nem is a zenei tudásunkon és az anyagiakon fog múlni ez az egész, hanem rajtam. A saját magamhoz és másokhoz való hozzá állásomon. Mert úgy nem csinálhatom, hogy felmegyek a színpadra lezavarom a koncertet azt haza megyek és közben tudomást sem veszek azokról az emberekről, akik végignézik. Hiszen ez a szórakoztatásról szól és az emberekkel fel kell venni egy bizonyos kontaktot, különben szart se ér az egész. Kell ez nekem, hogy minden egyes alkalommal megerőszakoljam magam? Nem igazán, de majd meglátjuk mi lesz. Gitározni ettől függetlenül szeretnék megtanulni, mert ez nagy álmom. Meg van valami, ami lefoglal.
Utolsó kommentek