El vagyok keseredve. Mindig van valami bajom. Olyan vagyok mint egy öregasszony. Néha már már szégyellem magam, hogy soha semmi nem jó és mindig rinyálok valami miatt. Ha a melóban vagyok az a bajom. Ott is minden és mindenki idegesít. Ha sok a munka az a bajom, ha nincs munka az a bajom. Alig várom, hogy hazaérjek. Itthon ebédelek, aztán csak szenvedek, mint egy hülye. Semmihez nincs kedvem. Laptop, újság, könyv, ágy, hűtő. Ez a verzió. Próbálom a hűtőt kiiktatni, de nem mindig sikerül. Most épp nem sikerült és ettem egy szalámis kenyeret. Grrrrrr…..olyan mérges vagyok ilyenkor magamra. Nézem a divatmagazinokat és sóvárgok. Inkább lennék gebe mint tehén. A soványságot elfogadják, viszont a kövéreket kitaszítja magából a társadalom.
Ma érdekes volt, mert szövetnadrágban és ingben mentem dolgozni. A fiúk tök odavoltak, meg mondták, hogy milyen jól nézek ki, meg csinos vagyok. Örültem neki, de valahogy nem tudtam elhinni. Nem tudom miért van, hogy attól akitől akarom hallani az soha nem mondja?
Most hívott Viki, hogy igyunk meg egy sört a kocsmában. Szar napja volt. Azt hiszem sejtem. Mivel szociális munkásnak tanul, most tölti a gyakorlatát a gyermekjólétinél és már van saját esete. Valószínű az eljárás nem úgy sikerült ahogy szerette volna. De többet fogok tudni egy óra múlva.
Nem is tudom, mi a fenét panaszkodom, mikor másnak sokkal nagyobb problémái vannak mint nekem. Kezdem magam Adrinak érezni. Az is kiborít mostanában. Csak beszél és beszél és beszél. Kezd nagyon bosszantani.
Úgy terveztem ma, hogy korán ágyba bújok, de Vikinek szüksége van rám. Ő is mindig ott volt. Holnap nem kell annyira korán kelnem, mert Krisztával megyek, de időben be kell érni, mert Ádám is bejön. De utána nem lesz, mert szabizik. Hála égnek mehet a parti!
Utolsó kommentek