Az utóbbi napokban nem tudnám más jelzővel illetni magam, csak azzal, hogy idegbeteg. Egyszerűen minden és mindenki idegesít. Összejöttek a dolgok. Sok kis apró szarság, de összejött. A melóban, itthon, az emberi kapcsolataimban, mindenhol. Elegem van. Semmi másról nem szól az életem, mint hogy úgy táncolok ahogy más fütyül. Meg más kedvét keresni, máshoz alkalmazkodni. Mindenki önző. Csak a saját gondja a fontos, neki a legszarabb, kit érdekel, hogy a másikat hogy bántom meg, meg úgy egyáltalán mit érez. Ne számít. Ezek után nekem se fog számítani. Mindenki készüljön fel, mert én is mocskos önző geci leszek. Én is ott fogok keresztbe tenni a másiknak, ahol csak tudok. Nem szerepel a szótáramban többé, hogy bocsánat. Leszarom. Leszarok mindenkit! Elegem van ebből a rohadsz szemét világból és az undorító emberekből!