Bendegúúúz

Mostanában sokat töröm a fejem a költözésen. Legalább is nagyon bennem van a mehetnék. A munkahelyről is és B.ról is. Nem azért, mert olyan rosszul érezem magam itt és a szüleimmel sincs semmi bajom. De egyszerűen hajt valami, egy belső hang, ami azt mondja, hogy fel kell mennem Budapestre. Már lassan egy éve, hogy ez van, de soha nem hallgattam rá. De már egyre erősebb. Fogalmam sincs, hogy fogom megoldani ott az önálló életemet és miből fogom eltartani magam, csak azt tudom, hogy szeretném és lehet, hogy boldog lennék ott. Szinte nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rá, hogy milyen lenne, ha ott laknék vagy, hogy milyen volt, amikor ott laktam. Történtek szarságok, de arra sem tudok rossz érzéssel gondolni. Igen, nagyon hiányoznának azt itteni barátaim, az itteni környezet és Pesten olyan egyedül lennék, mint az ujjam. De úgy érzem, hogy majd egyszer meg kell próbálnom. Lehet, hogy ha önálló életem lenne távol a szüleimtől és az olyan emberektől, akik azzal foglalkoznak, hogy ki mit tesz, végre megszabadulnék a gátlásaimtól és önmagam lehetnék. Ma pesti albikat nézegettem. Legalább 150-200 nettót kell keresnem, hogy kényelmesen ellegyek. Álmodik a nyomor, de semmi nem lehetetlen. A VI-VII. kerületnél lejjebb nem adom, de még egy 40ezres garzon is plusz 30 rongyba kerül. Szóval 70ezerrel kell számolni rezsivel mindennel együtt. Kell még minimum ugyan ennyi a magam fenntartására. Szóval nem könnyű, de egyszer csak megvalósul. Ez tipikus példája annak a társadalmi morálnak, hogy egyedül nem megy. Másnak simán összejön az élet. Nem kell megijedni, nem mostanában megyek, csak eléggé foglalkoztat a gondolat már jó ideje. A Kriszti nagyon ki van erre akadva, hogy miért kell innen elmenni, már csak a Kata példájából tudom, én nem mondtam neki. Az a baj, de ezt Krisztinek nem mondtam, hogy én inkább bátorítottam a Katát, hogy menjen Pestre, nem pedig marasztaltam. Szerintem az ő lelkének is jót tenne, ha kiszabadulna innen a börtönből és végre szabad lehetne. Tudom most egy kicsit belecsaptam a lecsóba, de ez most csak így jött. Akik közel állnak, úgyis tudják, hogy vannak ilyen ambícióim. Fogalmam sincs, hogy viszem véghez ezeket a terveket, de biztos össze fog jönni. Sokkal könnyebb lett volna minden, ha gimis koromban nem fosik a picsám Budapesttől. Szépen elmehettem volna oda tanulni, már lenne egy diplomám és lehet, hogy munkám is. Lenne jó pár ismerősöm és nem lennék egyedül a nagyvárosban. De akkor nem ismerem meg azokat az embereket, akiket most ismerek és valószínű az életet sem tudnám ilyen szemmel nézni. Valószínű egy sznob pesti picsa lennék, aki bulizgatna, csini lenne, koktélozna és kosztümben járna dolgozni. Fura lenne. Még elképzelni se tudnám magam ilyennek. Bizonyára így kellett mindennek lennie.

Nagyon rossz hangulatom van mostanában, ami így a hétvégével tetőfokára hágott. Nem mintha bármi olyan is történt volna, ami miatt olyan nagyon szarul kéne éreznem magam, csak most összejött sok kis faszság. Igazából már múlt héten elkezdődött ez az egész. Igazság szerint alapjaiban véve Ákos miatt borultam ki, mert rosszul esett, ahogy viselkedett, nem vártam volna ezt az egészet és főleg tőle nem. Aztán mivel emiatt már rossz hullámhosszra voltam hangolódva jött a többi, persze kéretlenül. Csupa apró kis hülyeség, amiről az ember úgy amúgy tudomást se venne, de szombat reggel már majdnem bőgtem, miközben apuval kiabáltam, pedig máskor ilyen esetekben mindig csak elemembe jövök. Az még rátett egy lapáttal, hogy a hétvégén csak szombat délelőtt tudtam pihenni. Délután jött Vira, este megfelelni öcsém születésnapján (már 20 éves...őrület!!!), Virának hazafelé járatot nézni, persze a közlekedés megyén belül egy nagy kupac fos, ezért vasárnap be kellett vinnem Komáromba. Mivel mondjuk tesóm hívta meg a bulijára, ahhoz képest lófasz részét nem vette ki abban, hogy segítsen bármit is a vendéglátásban. Már úgy éreztem, hogy minden jó lesz így vasárnap késő délután, hogy a spongyabobbá aszalódott agyamat valamivel megnyugtatom, film, könyv, tea, nyugtató, akármi. Viki hív kocsmázni. Erre még csípőből nemet tudtam mondani, legyek már egy kicsit önző. De aztán eszembe jutott, hogy nincs cigim, reggel úgyse lesz időm bemenni a boltba, mert szokás szerint vagy futni fogok a buszra vagy el se érem. Úgyhogy legalább ezért mégis csak le kellett mennem. Aztán anyám csinálta az adóbevallásokat, kellett a Nikitől bankszámlaszám és mivel úgyis jött ő is, így már végképp kénytelen voltam lemenni, hogy el tudjam tőle kérni. Nagy szerényen kamilla teát rendeltem és hajlandó voltam 200 magyar forintot kifizetni egy szaros filterért, mikor is belekortyolva majdnem elokádtam magam, olyan keserű volt. Először azt hittem érzéki csalódás, majd mikor a lányok is megkóstolták, meggyőztek, hogy nem én vagyok a hülye. Égő pofával vissza vittem Marika néninek és kértem helyette egy pohár sört, mert úgy gondoltam, hogy ettől csak jobb lehet. Persze nem kellett kifizetnem, így még szarabbul éreztem magam, De aztán kiderült, hogy a gépből gőzölt vízzel van a probléma, így Marika néni feldobódott, mivel ezzel kapott egy újabb feladatot. Így mínusz egy nyugtató. Az egy pohárból kettő lett és tíz órára sikerült is hazaérnem. Persze a köcsög óra átállítás miatt az elalvás sem sikerült olyan simán, reggel meg felkelni esett nehezemre, főleg hogy még sötét volt és undorító szürke taknyos idő. Úgy gondoltam, hogy semmi gond megyek autóval, erre tesóm bejelenti, hogy most telefonált neki a Gabó, hogy nem tudja bevinni suliba, így autóval megy. Eldurrant az agyam, mint az állat. Fél óránként mennek a kibaszott buszok Győrbe. A 7.20ast simán elérte volna. Ő soha nem tankol az autóba, csak mikor meglátja h az üzemanyagszint-jelző feljebb van mint a piros sáv, megy vele a szélrózsa minden irányába. Múltkor megtankoltam, talán egy hete. 30litykó és lófasz nincs belőle. legalább 3x volt Győrben, meg még a tököm tudja. Azt mondtam neki, hogy ezt vagy be lehet fejezni, vagy legközelebb ő tankolja meg az autót. Kicsit szarul éreztem magam, hogy a születésnapján veszekszem vele, de az a baj, hogy ő semmit nem tesz az autóért. Se nem takarítja, se nem tankolja, a kibaszott olajcserét nem hajlandó lebeszélni (nem neki kell kifizetni) pedig a haverja ott dolgozik a szervizben. Csak menni akar vele. Tudom, nem kéne ezen idegeskednem, de még most is fortyog bennem az indulat. Úgy látszik a pech széria nem ért véget. Faszabbnál faszabb emberek jönnek a szaros problémáikkal. Legszívesebben felállnék és hazamennék aludni. Szabályosan érzem, hogy az ér lüktet a fejemben. Szerintem az amúgy alacsony vérnyomásom az egekbe szökkent és nagyon nem jó. Most egy kicsit mindenki hagyjon békén!!!!