Nagyon fáradt vagyok. Pedig még csak csütörtök van. A héten nagy a pörgés a melóban, rengeteg munkám van és minden sürgősen és azonnal kell. Eléggé kiborító.

Igazából nem is a munka mennyisége zavar, hanem úgy egyáltalán, ahogy ez az egész történik. Attila baszogat, hogy megvan e már ez, megvan e már az, közben a fiúk is hívogatnak, hogy ez kell, meg az kell. Belekezdek valamibe és biztos, hogy akkor jön valaki, aki kér valamit és abba kell hagynom. Ezek miatt csomó mindent elfelejtek és elmaradnak olyan dolgok, amik fontosak lennének. Ez is idegesít. Meg úgy minden mostanában. Kezd abból is elegem lenni, hogy Attila térhódítása az íróasztalon már pofátlanság számba megy. Az asztal háromnegyedét elfoglalja, nekem meg kb. klaviatúrányi helyem van, és nem tudom a dolgaim hova tenni. Az a baj, hogy senki nem akar fellépni abban az ügyben, hogy mind a hárman kényelmesen elférjünk. Senki nem akar új íróasztalt kérni, olyat, ami három személyes, én pedig kevés vagyok ahhoz, hogy Robitól ilyesmit kérjek. És már nagyon frusztrál ez az egész. Bárcsak túl lennék már ezen a héten, de holnap újabb nehéz nap elé nézek. Megbeszélés Bábolnán, lebaszás, számonkérés. Jönnek a fiúk, követelnek, kérnek, baszogatnak azok is és nagyon nem hiányzik.

Ma is már második napja késtem le a buszt, persze fuvart nem tudtam szerezni, autóval kellett bejönnöm. Majd otthon hallgathatom apám hülyeségét, hogy mert én nem tudok időben felkelni. Persze, hogy nem, hisz már napok óta nem alszom rendesen, pedig fáradt vagyok, mint az állat, tele van a fejem hülyeségekkel, mert még otthon is a munkahelyi dolgokon rágódok.

Néha annyira jó lenne ezt az életnek nevezett fost befejezni véglegesen. Elfáradtam! Az életem egy nagy rakás szar! Szinte csak vagyok egyik napról a másikra, teljesen összefolynak az események, a napokat már meg se tudom különböztetni. Hétvégén is mi a francnak menjek ki, mikor mindig ugyan az van?! Jó, most hétvégén lesz egy kis programváltozás, de igazából az sem érdekel.

ELEGEM VAAAAAN!!!!