Megpróbálom megörökíteni "izgalmakkal teli" életem történéseit, érzelmeimet, gondolataimat. Persze nem ígérem, hogy szorgalmas leszek, hisz az nem is én lennék.
sJonna:
Én most jutottam el ide... mindig újabb és újabb esélyt adok az "újaknak", de hiába. Önző gecinek ... (2012.03.22. 14:48)Elegem van!!!!!!!!!!!!!!!!
mogyorOH:
:D
érezni a frissen nyírt fű illatát, vagy nyári csendes esőben elázni :D (2011.05.04. 22:42)Az élet legszebb pillanatai...
mogyorOH:
kicsit kalandoztam :P
biglájk :D (2011.04.25. 20:51)Kovács Béla
Na ez is megvolt. Végül is nem is fájt annyira. Délután és kora este még meg akartam ölni magam, de aztán kezdtem beletörődni a helyzetbe. Próbáltam elhitetni magammal, hogy ez egy tök átlagos este, a kisördög mégis azt sugdozta a fülembe, hogy valahol nekem is tök részegre kéne innom magam és csilli-villi csini ruciban ropni a táncparketten a barátaimmal együtt. Éjfélkor kimentem a teraszra rágyújtani, megnéztem a tűzijátékot és magamban elsuttogtam egy boldog új évet. Majd ezután megszülettek az új tervek a fejemben. Mi az ami mindig erőt ad és átsegít minden nehézségen? A rock zene! A Jack Jack után rájöttem, hogy nem kellene feladnom a gitár dolgot, már csak magamért sem. Nem akarok én sztár lenni. Nem akarok én zenekarban villogni. Egyszerűen csak játszani akarok és énekelni.
Kedves öcsém is kitett magáért. Úgy bebaszott, hogy nekem kellett elmennem érte, mert a saját lábán nem tudott megállni. Nagyon mérges voltam rá. Ezt rossz ómennek vettem, mert nem akarok rá egész évben mérges lenni. Nagy nehezen lefektettem, aztán hazajöttek anyuék is. Próbáltam a tévét nézni, egyáltalán nem voltam álmos. De aztán 4 órakor úgy döntöttem, hogy mégis csak meg kellene próbálnom aludni, nem sok sikerrel. Csomó ideig hánykolódtam az ágyban, mérgemben és szerintem fáradtságomban elmorzsoltam pár könnycseppet. Nagy nehezen elaludtam, akkor meg baromságokat álmodtam.
Lelkileg volt nehéz számomra ez az este. Meg kellett barátkoznom a teljes egyedülléttel, miközben tudtam, hogy mindenki van valakivel. Nem feltétlen párokra gondolok, hanem társaságra. Rossz volt, hogy nem szólhattam senkihez, nem oszthattam meg senkivel ami bánt vagy épp ami tetszik. Csak bambultam a tévére és egy rohadt poénon nem tudtam nevetni. Legszívesebben leittam volna magam a sárga földig, hogy ne érezzem a semmit. De azt mondtam, hogy nem. Nem iszom alkoholt, hanem így kell kibírnom. Olyan volt ez, mint valami erőpróba. Amit túléltem!
Az este alatt vártam egy jelet, akárhonnan, hogy merre menjek tovább. Mi az mit követnem kell. És azt hiszem megkaptam.
Utolsó kommentek