Ma nosztalgia napot tartottam magamban. Öntudatlanul összeválogattam olyan zenéket, amik kellemes emlékeket idéznek fel bennem. Másoknak teljesen jelentéktelen apróságok, de nekem sokat jelentő jelenetek. Rám is fért a mosolygás ezen a napon, mert elég borús idő volt egész nap. Reggel ami azért felvidított az volt, hogy esett a hó. Csak egy kicsit de akkor is ahogy egy picit megmaradt a háztetőkön és a füvön, szívmelengető látvány volt. Nem tehetek róla, imádom a hóesést. Talán annál romantikusabb randevút el sem tudnék képzelni, mint hóesésben a narancssárga lámpák fényénél kipirult arccal szerelmesen andalogni. Na mindegy, ez csak az én hülyeségem.
Szóval rám fért a jókedv mert nem csak az ég, hanem az iroda hangulata is felhős volt. Teljes erőmmel próbáltam magam kirekeszteni a negatív körből, de nem mindig lehetséges. Annyira alattomosan furakodik be az ember lelkébe és rád ragad mint egy pióca. Rendesen meg kell sózni, hogy leváljon. Sokat gondolkodtam és azért sem fogom magam rosszul érezni vagy lelkiismeret furdalást érezni, mert nekem jó kedvem van. Vagy esetlegesen nekem nem olyan idegtépő a munkám mint másoknak. Néha Ildikó úgy viselkedik, mintha sajnálná mástól, hogy jó kedve van mert neki meg sok a gondja. Elhiszem, hogy megterhelt és nagyon nehezen viseli a jelenlegi helyzetet és nem is irigylem, sőt sajnálom és ott ahol tudok megpróbálok segíteni így vagy úgy, de meg nem oldhatom sajnos helyette és Orsi sem. Rossz érzés őt így látni, mert nem sok kell szerintem, hogy bekattanjon. Kegyetlenül ki van készülve. Karikásak a szemei, beesett és szinte lefolyik az arca.
Reggel 6kor megy be és este 7kor megy haza. Kérdezem én, hogy megéri mindez? Mert szerintem egy cég sem érdemli meg hogy kikészüljön miatta az ember, főleg a mienk nem, mert a köszönöm szót nem ismerik vagy azt a fogalmat, hogy elismerés és dicséret. A pénzről pedig inkább ne is beszéljünk. Mert honorálni sem honorálják az ember igyekezetét.
Nem is akarok erről beszélni, mert csak felidegesítem magam, mielőtt lefekszem, azt pedig nem akarom. Különben is amiről nem akarok tudomást venni, arról nem beszélek, tehát nem létezik. Szóval minden boldogságos és örömséges.
Utolsó kommentek