Bendegúúúz

Ma volt az első évfordulóm a cégnél, ahol dolgozom. Igazából nem történt semmi különös, egész kellemes nap volt, minimális idegeskedéssel.

Nem úgy mint az első hivatalos napon, mikor beléptem a cég épületébe. Az az igazság, hogy a dolog már akkor gáz volt, mikor leszálltam a buszról, mert fogalmam sem volt, hogy hova menjek. Aztán mikor a kollégáim kijöttek elém, látszott rajtuk, hogy nincs igazán ínyükre a dolog, mondhatni le se szartak. Ez persze azóta megváltozott. Többségében szeretjük egymást és annak a szívét is megnyertem, akinek azt hittem, hogy soha nem fogom.

Belegondoltam, hogy mennyi mindent tanultam és mennyi minden történt velem az egy év alatt. Megtanultam számlázni, a partnerekkel bánni. Tisztában vagyok a gépek javításával, alkatrészeivel, típusaival. Megtanultam az összes kollégám nevét, meg is ismertem őket közelebbről. Ők is megtanulták az én nevemet (majdnem mindenki). Duettet énekeltem az ügyvezető igazgatónkkal, aki már egy éve a „férjem”. Részt vettem életem első hivatalos „Paraszt fesztiválján” és életem első céges buliján. Vezettem traktort és homlokrakodót. Megtanultam önállóan dolgozni, nem kell másokra hagyatkoznom, csak nagyon ritkán. Az általam kiállított számlát már én írom alá és nem a főnököm. Egyre ritkábban van olyan, hogy unatkozom. Az emberi jellemről: Ismét megtanultam, hogy nem minden az aminek látszik és a legjobb döntés, ha befogod a szád, nem nyilvánítasz véleményt semmiről és senkiről. Úgyis kiforgatják, elferdítik és a károdra válik. Nem szabad túlzottan a bizalmadba avatnod senkit. Soha ne állj senki pártjára nyilvánosan. (Ezeket akár a cégtörvény paragrafusai közé is be lehetne illeszteni.)

Nem mondom, hogy folyamatos vidámság volt ez az egy év. Nagyon sokáig a közvetlen kollégáim (Ildikó, Jenő, Orsi) nem barátkoztak velem és nagyon rosszul éreztem magam. Azt hittem útban vagyok és elveszem a munkájukat. Majd egy hónapig semmit nem csináltam, hisz majdnem helyem sem volt, nem hogy számítógépem. Saját íróasztalom azóta sincs, de legalább 1 négyzetmétert magamnak tudhatok és Gáborral osztozunk az asztalon.

Aztán szépen lassan kezdtek rám bízni feladatokat. Egyre többet. Megmutatták, hogy kell és én aszerint jártam el, mivel semmi gyakorlat nélkül jöttem a céghez. Kaptam számítógépet és egyéb felszereléseket, kezdett iroda kinézetű lenni a hely és nem egy kripta, mint akkor mikor először ott jártam. Vittem rádiót is. Nem igazán érdekelt, hogy Ádám nem szeret zenét hallgatni.

Eljött az év vége és sajnos a karácsonyt majdnem az iroda falai között töltöttük. Talán akkor tört meg a jég és látták rajtam, hogy azért nem vagyok egy buta liba, akit a nénikéje beprotezsált a céghez és nem ért semmihez. Segítettem ott, ahol tudtam. Akkor Orsit már megnyertem magamnak, együtt jártunk ebédelni, meg néha kijött velem cigizni.

Utána már Jenő is kezdett feloldódni a társaságomban és kezdett pozitív véleménnyel lenni rólam. Először nem igazán csípett, mert 1. protekciós voltam, 2. szerinte idézem: „pofátlanul fiatal” vagyok. De tök jóban lettünk, bár azóta kiismertem és egy kis smucig pöcs, de tud jófej lenni.

Az év végi céges bulin már szinte mindenkivel jóban voltam és akkor kezdtek megvilágosodni a klikkek a cégen belül.

Természetesen nem akarok megfeledkezni a belső szerelőkről, akik az elejétől fogva nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velem. Azóta rájöttem velük kapcsolatban egyre s másra, de attól még bírom őket. A külső szerelők (akik a gyerekeim) is már az első pillanattól kezdve imádtak és a szárnyaik alá vettek.

Ahogy tavaszodott, mintha Ildikó szíve is felolvadt volna velem kapcsolatban. A mi kapcsolatunkat a Kisherceg és a Róka esetéhez tudnám hasonlítani. Rengeteg idő, türelem és mindig csak egy picit közelebb. De végül sikerült azt hiszem.

Kisebb nagyobb problémák mindig adódtak és nem tagadom volt olyan, hogy majdnem sírtam mérgemben és tehetetlenségemben. Viszont őszinte leszek: akármennyire szar néha és akármennyire bonyolult, én szeretek itt dolgozni és hálás vagyok Robinak, hogy alkalmazott. Megadta nekem az esélyt arra, amit más cég nem adott meg. Hogy úgy vett fel, hogy tudta, nincs ezen a téren egy percnyi gyakorlatom sem.

Ezért igen is hálásnak kell lennem és az is vagyok neki!!!