Bendegúúúz

Már nagyon vártam a hétvégét, mert már elegem volt a munkahelyből. A héten felhalmozódtak a szarságok és nagyon kikészültem. Amúgy is érzékenyebben vettem a dolgokat, meg hát nem is aludtam mostanában túl sokat.

Péntek délután elkezdtem regenerálódni, de az este nem hozta a várt eredményt. Szinte senki nem volt a  kocsmában. Krisztivel, Kálmival, Zsoltival ültünk az asztalnál, de két mondat annyit sem beszélgettünk. Engem is eléggé lehangolt a környezet. Az eső is zuhogott. Megérkezett Betti, akkor már feloldódtunk és normális menetben ment a társalgás.

Kb. éjfélkor mentünk haza. Szó esett a bundás kenyérről, amit nagyon megkívántam és meg is rendeltem szombaton reggelire. Be is kajáltam belőle. Mivel időben felkeltem úgy gondoltam valamivel el kell ütnöm az időt. Amúgy is mivel kialudtam magam egész tettre kész voltam, amit furcsálltam is, mivel mostanában ezt az állapotot nem sikerült elérnem. Szóval neki álltam kitakarítani a szobámat. A legutolsó sarokba is benéztem a ronggyal, a porszívóval és a felmosóval. Szőnyeg, ágynemű a teraszra, plédek párnák mosógépbe. Ablak kitárva. Íróasztalról dzsuva eltüntetése.  Pókok, portigrisek és egyéb állatkák deportálása. Nagyon büszke voltam magamra és délutáni pihenőként eldőltem olvasni.

Úgy volt, hogy megyünk Tatára Grétához, mert Krisztián már hiányolt minket. Zárójelben megjegyzem ez nagyon jól esett tőle. Szóval fél7re beszéltük meg Kávéba. Jó volt kiszabadulni itthonról és nem a megszokott kocsma arcokat nézegetni. Svédország- Magyarország meccs volt, a kivetítőn lehetett nézni, de eluntuk és inkább a teraszon beszélgettünk. Titkon Svédországnak szurkoltunk, de ezt nem nagyon mertük bevállalni, tartva a lincseléstől. Krisztián kicsit becsiccsentett és olyan jókat mondott, hogy szakadtunk a röhögéstől. Gréta meg még titkon kommentálta is. Egész emberi időben itthon voltunk. Le is feküdtem aludni és ma délben arra keltem, hogy öcsém a pankrátorokat megszégyenítő ugrással rám vetődött miközben ordította, hogy kejjjééééééééé!!! Nagyon örültem neki.

Az előbb voltunk Bettiéknél megnézni, hogy alakul a ház. Két hónappal ezelőtt voltunk ott és már nagyon sokat változott, de azért még lesz vele munka bőven. Jó látni azért, hogy milyen szépen alakítgatják jövendő otthonukat és időt meg energiát nem kímélve dolgoznak rajta.

Ja, amin meglepődtem, hogy Gee megkérdezte tőlünk, hogy kimegyünk e este kocsmázni.

Most már tuti, hogy bír minket! Két ekkora bók, már el se fér a testemben a májam. Először Krisztián, most meg Gee…hmmm. Nagyon jó! Többet nem is kívánhatnék!