Folyamatosan csak gondolkodom. Az emberek érzelmi megviseltségéről. Egyikünknek nagyobb a problémája mint a másiknak és mikor összeülünk egy nagy gondkupac vagyunk és egymás túllicitálva megpróbáljuk a saját kínlódásunkat ecsetelni. De vajon ez jót tesz e bárkinek? Azzal, hogy elmondjuk sajnos nem oldódnak meg. Ugyanúgy ott motoszkálnak a fejekben, ott keserítik az életedet. Itt a szó már nem elég. Viszont tanácsot meg senki nem tud adni, hogy mit kéne cselekedni, hogy jobb legyen.
Vikivel vagyunk így. Mindketten ugyan abban a csávában vagyunk. Annyira szeretnék neki segíteni és bánt, hogy depressziósnak kell látnom a barátnőmet, de egyszerűen nem tudok neki mit tanácsolni, mert én magammal szemben is tehetetlen vagyok. Meghallgatom szívesen akár százezerszer is, de szaros közhelyeken kívül semmit nem tudok neki mondani. Ilyenek pl.: Majd jobb lesz , nem kell elkeseredni, biztos van olyan pasi aki téged akar, élvezd amíg fiatal vagy, tudom milyen érzés stb. Annyira szánalmas! Tiszta gáz! Mert az igazság az, hogy ha nekem mondják sem hiszem el. Szóval egyáltalán nem vigasztaló.
Mindannyian egyedül vagyunk és így elég nehéz megbirkózni a gondokkal. Persze mindenkinek máshogy sikerül. Valaki otthon begubózik, valaki pedig szétbulizza és szétissza az agyát meg bohócot csinál magából. Valaki beletemetkezik valami tevékenységbe. Valaki a barátaihoz menekül (már akinek van ilyen). Csak az a kérdés melyik a leghumánusabb mód? Melyik az amelyiktől nem fordulsz be véglegesen és örök önsajnálatra ítéled magad?
Tegyük tisztába a dolgokat; az elsődleges gond a párkapcsolati problémák. Van nekem egy főnököm. Nevezetesen Jenő. Na most ez az én főnököm 37 évesen egy besavanyodott vénember hatását kelti. Se feleség se gyerek. 30 évesen a szülei vettek neki egy lakást, hogy végre kezdjen önálló életet és ne lógjon a nyakukon. Annak ellenére hétvégenként még mindig anyuci főztjét szlopálja és vele mosatja ki a szennyest. Szóval anyámasszonykatonája, ahogy mondani szokták. Ez a Jenő életében nem csajozott, valószínűleg nem is volt barátnője. Csak a tanulásnak, majd később a cégnek kezdett élni. Teljes mértékben önbizalomhiánnyal küzd ezért nem is jött össze neki semmi. Nem jár el sehova. Begubózik a Tv elé és nézi a hülye német csatornákat mert ehhez az egyhez ért, a német nyelvhez. Hiába hívják a haverjai, a munkatársak akárhova, ő ne megy. Csak magát sajnálja. Naphosszat sóhajtozik, hogy neki milyen nehéz, meg neki a legszarabb. Jó tudni, hogy a munkájában nem szakad meg. Vezetői pozíciót tölt be, tehát a fizetése nem kevés. Abból nem költ semmit, mert olyan sóher, hogy arra szavak nincsenek. Ugye említettem, hogy a lakását a szülei vették, aminek a rezsiét is szintén a mai napig a szülei fizetik. Főzni az anyja főz hétvégenként, mosni is ő mos. Ebédelni az étkezési utalványból jár. Céges autó a segge alatt, úgyszintén céges mobiltelefon. Van kemény 3 nadrágja, 3 pólója, meg 3 pulcsija, egy öltönye és hozzá egy ing. Tehát a ruházkodására se figyel oda. Amit költ az az , hogy reggelente megveszi a 3 zsemlét a boltban, amit reggelire nyom le nagy kínszenvedések árán, mert olyan száraz.
Rengeteget tudnék még róla mesélni és szinte csak negatívat. A teljes mértékben önsajnálatban megposhadó ember mintapéldája.
Mára meg már esélye se lenne bárkit is felszedni. Annyira berögzültek a szokásai és az egyedüllét, hogy képtelen lenne elviselni maga mellett akárkit is. Szóval mondhatjuk, hogy halálra van ítélve.
Én speciel nem szeretnék erre a sorsra jutni. Nem akarok itthon megsavanyodni. Nincs már bennem sok remény, csak haloványan pislákol, de akkor is meg akarom adni az esélyt arra magamnak, hogy összejöhet. Rengeteget csalódtam már. Rengetegen átbasztak. Ezért félek. De a lelkiismeretem legalább tiszta lesz, hogy megpróbáltam és nem zárkóztam el az esetleges boldogság elöl.
Ma például hivatalos vagyok egy buliba. Nem akarok elmenni mert tudom, hogy fájdalmas lesz. De lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy elősegítsen lezárni egy folyamatot. Edzenem kell és gyakorolnom, hogy Lajosra úgy tudjak tekinteni, mint egy barátra. És talán ha látom, hogy másnak csapja a szelet, megint fejbe kólint és megálljt parancsol az érzelmeimnek. Plusz lesznek ott olyan emberek akiket nem ismerek, hátha….
Segíthet az is, ha viszek fülest és elkezdek Mando-t hallgatni. Björn mindig észhez térít.
Utolsó kommentek