Ismét egy botrányos este. Megint találkoztam Björnnel, pedig tudtam, hogy nem szabad. Teljesen berágta magát az életembe, még aludni sem tudok tőle. De én voltam a hülye, mert elmentem megnézni a koncertjüket. De hát nem tehetek róla, imádom a zenéjüket. A közönség soraiban tomboltam, Viki pedig a színpad mellől nézte újdonsült barátját. Hívott, de én nem akartam menni. Nem akartam kísérteni a sorsot, hogy összefussak Björnnel a legutóbbi eset miatt. Aztán mégis csak utol ért a végzet. Már vége volt a koncertnek, pakolták össze a színpadot. A sörömet kortyolgatva vártam Vikit, miközben szórakozottan bámultam a szállingózó rajongókat, a csillogó szemű lányokat, akik áradoztak a zenekar tagjairól. Majd a színpadra tévedt a tekintetem. Még magamnak se mertem bevallani, de Björnt kerestem. A hangfalakat és gitárokat tologató segédek között titkon reménykedtem, hogy láthatom még egy kicsit, mielőtt hazamegyek. Egyszer csak ott állt mellettem. Csodálatosan festett. Fekete szűk farmerben és fekete bőrdzsekiben volt. A dzseki alatt piros pólót és hozzá illő piros tornacipőt viselt. A koncert hevétől izzadt hajfürtjei csíntalanul a szemébe lógtak, amit egy laza mozdulattal félresöpört. Szép, telt cseresznyepiros ajkai hamisan mosolyra húzódtak, amikor látta, hogy észrevettem, mert a sörömet félrenyeltem. Tenyerébe fogta az arcom és gyengéden letörölte az államon végigcsorduló habot. Még mindig nem jutottam szóhoz. Viki és Gustaf megérkezése törte meg ezt a bűvöletet. Egymást átkarolva és vigyorogva közeledtek. Viki mindenáron rá akart beszélni, hogy ugorjunk le egy kis afterpartira az egyik klubba. Szerencsémre a fiúkat lefoglalták a lesben álló rajongók, akik autogramért kuncsorogtak. Félrevontam kedves barátnőmet és elmondtam neki, mi történt a múltkor és nem szeretném magam kísértésbe vinni. Azt mondta nem lesz semmi probléma, majd odafigyel ránk és Gustaffal mindig ott lesznek velünk, nem hagynak minket magunkra. Mivel nem tudtam több kifogást találni, meg amúgy is nehezen mondok neki nemet elindultunk egy eldugott kis szórakozó helyre. A taxiban a sofőr mellé ültem, nem akartam megkockáztatni semmi testi érintkezést Björnnel, mégis mögém ült, egész úton előre hajolt és a vállaimon pihentette a kezét, miközben beszélgettünk. Megérkezvén a klubba remek hangulatba kerültem. A zene szuper volt, az emberek szépek voltak és társaságunk férfitagjait sem zaklatták. Táncoltunk, ittuk a söröket, egyre fesztelenebb hangulatba kerültünk. Már kezdtem megfeledkezni arról, hogy nekem távolságot kell tartanom Björnnel, mikor egyszer csak átfogta a derekam, magához húzott és hevesen megcsókolt. Egy kis időre átadtam magam az érzésnek, hisz olyan szenvedélyes volt. A lábaim szinte felmondták a szolgálatot, még jó, hogy erősen szorított magához. Egyszer csak villámcsapásként ért a felismerés, hogy ezt nem szabad. Hisz házas. Meg egyébként is. Felháborodásomban ellöktem magamtól és elkezdtem vele ordítani a táncparkett közepén, hogy hogy képzeli mindezt. Teljesen elvesztettem a fejem. Elkezdett magyarázkodni, hogy megromlott a házassága, elhamarkodott döntés volt a frigy és már egy ideje nem is él együtt a feleségével. Nem igazán értettem, hogy mit mondott még, mert ő is ideges lett és valamit svédül is karattyolt. Szó szót követett, már szinte mindenki minket nézett, erre fogta magát és elrohant. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy így neki estem. Ráadásul jogtalanul megvádoltam olyan dolgokkal, amikről nem is ő tehet. Felnőttek módjára meg kellett volna beszélnünk. Cefet érzés volt, mert nem akartam elveszíteni. Viki vígasztalt, de mikor Gustaf odajött, ő is megmondta, hogy a világ legnagyobb barma vagyok, ha nem megyek most utána, mert ilyen embert nem találok megint. Hívtam egy taxit és a szállodához mentem. Gustaf megmondta a címet és a szobaszámot, úgyhogy tudtam, hova kell mennem. Felrohantam a lépcsőn és vadul dörömbölni kezdtem az ajtón. Vártam, vártam, már majdnem sírtam. Közben szidtam magam, hogy mekkora egy hülye vagyok. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Ott állt és nem volt meglepődöttség az arcán. Tudta, hogy utána megyek. Csak nézett rám a tüzes tekintetével, ahogy szokott. Álltunk szemben, mint két kiéhezett fenevad, akik mindjárt egymásnak rontanak, hogy a másik húsából falatozzanak. Nem maradtak már szavak. A tekintetek mindent elmondtak. Ő felkapott, megcsókolt és bezárult mögöttünk a szobaajtó….