Bendegúúúz

Ma végre megérintett a nyár szele. Ma korábban jöttem haza a munkából, mert nagyon begyulladt a szemem és már alig láttam. Eléggé szenvedtem úgyhogy Jenőke hazahozott. Kb. délben értem haza és annyira fura volt mert régen voltam már délben itthon. És újra éreztem azt az illatot. A nyár illatot, amit már nagyon rég nem éreztem. Pontosabban azóta, mióta már nem járok suliba. Ugye aki dolgozik, annak nincs nyári szünet, nincs mit várni. Esetleg a tikkasztó hőségből jövünk rá hogy beköszöntött a legszebb évszak.

Mikor még az iskola biztonságos ám annál nem kívántabb falai között lógtunk mindennek meg volt a maga rendje és ideje. Májusban jöttek a dolgozatok tonnaszámra, tanultunk a jobb jegyért (már aki) és mikor ezek lecsengtek, lezárták a jegyeket, jöttek a diáknapok, egyéb városi fesztiválok, a délutáni csavargások, ejtőzés a söröző teraszán… és tudtuk, hogy pár nap múlva már nincsenek kötelezettségek, felkerül a táblára a VAKÁCIÓ felirat, és az egész nap, mind a 80 nap a mienk. Mikor is azt csinálunk amit akarunk. Ki elment nyári melózni megkereste a kis zsebpénzét, amiből le tudott ugrani a haverokkal a Balcsira pár napra lazítani, ki otthon ejtőzött minden nap, ki az egész nyár alatt 1 hetet volt itthon mert mindig utaztak valahova.

Én az egész nyáron itthon ülősbe tartoztam. Imádtam. Igaz, voltak bosszúságok, mint pl. öcsém már reggel 9kor idecsődítette a fél haveri kört, vagy egyéb nem kívánatos házimunkákat kellett ellátni. De az a tikkasztó hőség, mikor izzad az aszfalt is, fekszem a hűs ágyneműn egy szál bugyiban, besötétítve az egész házban és a tvben pedig Santanatól a Smooth címü szám megy.

Na az egy remek nyár volt. Esténként irány Bástya, kerthelység, ha nem értél le 8kor már nem volt helyed és hatalmas volt a hangulat. Vagy ha nem a kocsmában ültünk, bicikliztünk a faluban vagy kiültünk a lovaspályára.

Mióta dolgozom ez nincs. A tavalyi nyár is nagyon hamar elment. Szinte észre se vettem. Úgy kellett megerőszakolnom magam, hogy hétköznap is éljek társadalmi életet a munkán kívül. Volt néhány összeröffenés egy kis UNO partira. Bár sok minden változott azóta. Az emberek elmentek, már nem járnak ki annyian. Csak páran maradtunk. De így is jó. Megteremtjük a saját magunk kis világát.

Idén minden máshogy lesz. Most vagyok fiatal. Most kell kiélveznem amíg nem szakad egy férj a nyakamba 5 gyerekkel. Megyek végre valahára nyaralni (VOLT Feszt.) így röpke 6 év után. Van jogsim úgyhogy nem vagyok helyhez kötve, oda megyek ahova akarok. Valószínű párszor elmegyünk Grétához is Tatára. Ott a Balcsi is… és az a jó, hogy Bettyék is mindenben benne vannak. Nem kell csak kettesben mennünk Vikivel csak ha mi akarjuk úgy.

Idén minden máshogy lesz. Igazi nyaram lesz. Eldöntöttem. Hm.