Mostanában nem nagyon volt időm írni, mert elég mozgalmas volt a múlt hét, amit viszont muszáj megörökíteni mert abszolút emlékezetes volt. Megkezdődött a Komáromi Napok, ami azt jelenti, hogy remek koncerteket lehet meglátogatni. Na, mi ezt meg is tettük és szerdán megkezdődött a fesztiválhét.
Az első koncert amit meglátogattunk Krisztián bandája a 1KillEmbrace volt. Nem rajongok a metálért, de ők nagyon jól nyomják a témát. Persze volt bennünk egy ki szolidaritás, mivel hogy Gréta pasija Krisztián ezért mégis csak illő volt őket megnézni és meghallgatni amit utólag abszolút nem bánok, sőt. Csöcsölős estét tartottunk, mert csak csajok voltak, persze elkerülhetetlen volt, hogy egy idő után vegyüljünk. Mivel én voltam a sofőr így nem ihattam, Bettivel ketten álltunk ott az ücsinkkel (szerintem az egész buliban mi voltunk az egyetlenek akik alkoholmentes cuccot ittak). Viki viszont szlopált helyettem is Grétával együtt. Útközbe meg kellett állni párszor „fejet szellőztetni”. Ahogy így visszahallottam később Grétában nem különb érzések tomboltak a hazafele úton.
Másnap úgy keltem mint a mosott szar annak ellenére hogy egy kortyot nem ittam. Valószínű az tette be a kulcsot, hogy kemény 5 órát aludtam. Azért nagy nehezen kibírtam a munkanapot, dolgom nem nagyon volt, ami sürgős volt azt elintéztem még délelőtt.
Pénteken, a munka szent ünnepén fél 10-ig élvezhettem az ágyam melegét, mert anyu károgott, hogy segítsünk neki. Na mondom megjöttünk, még május 1én is dolgozni kell, mikor azt azért találták ki, hogy ne kellejen. Lényeg, főznöm kellett. Megcsináltam életem első paprikás krumpliját. Tudom nem nagy tudomány, de rólam van szó, szóval nekem ez egy mérföldkő. Öcsémmel jól össze is vesztem, mert az ő dolga lett volna a krumpli pucolás, de úgy csinálta, hogy szebbet hányok. Mostanában amúgy is agresszív vagyok, de kegyetlenül elfutott a méreg és lehet durvábban is beszéltem vele a kelleténél.
Délután Vikivel kimentünk a helyi rendezvényre, mert a szakdolgozatához összeállított kérdőívet kellett kitöltetni az emberkékkel. Nem jártunk nagy sikerrel. Az ismerőseinkhez odamentünk, de rajtuk kívül nem sok eredményt könyvelhettünk el. Lajossal dumcsiztam közben, már akkor be volt toszva, ami azért délután 4kor durva. De engem nem zavart, így szoktam meg, így szeretem. Én is megkívántam a sört, de mivel
A sör után el kellett indulni haza, mert Grétának 7-8 órát ígértünk, hogy ott leszünk. Na hát ez nem igazán jött össze, mert szarakodtam szokás szerint, ráadásul a benzinkúton a faszi teletankra utazott persze az első kútnál és itt olyan a benzinkút, hogy nem lehet csak úgy egy másikhoz menni, meg kell várni az előtted tankolót. Már vérszemet kaptam, mert csak nem akart végezni. Úgy voltam hogy mindjárt rárobbantom az egész kócerájt mert márpedig én most rágyujtok, ekkor elindult fizetni. Na mondom ez volt a szerencséd. Gyorsan töltés aztán tiportam a pedált. Krisztián nem örült neki, hogy késtünk, vagyis pontosabban nem szereti ha nem úgy történnek a dolgok mint ahogy meg van beszélve. Persze nem veszekedett velünk. Szóval összeszedtük Grétát majd Krisztiánt, aztán irány Szörf. Bemegyünk, első akit megláttam Karesz. Vikit egyből hátba böktem, hogy hé figyeld mááár… Nekem is elkezdett a torkomban dobogni a szívem, mert sejtettem, ha itt van Karesz itt lesz Bali is. Hát nem kellett sokat koncentrálnom, mert amint vége lett a bemutatkozásnak Karesszal (egy lebaszással egybekötve Gréta felé, hogy eddig hol rejtegetett minket) megjelent Bali. Vagyis pontosabban az objektum másik feléből közeledett. Azt hittem összeesek, de nem tudtam megállni, hogy ne nézzek és ne mosolyogjak rá. Komolyan úgy viselkedtem mint valami hősszerelmes köcsög.
Karesz nyomta nekem a hülyeséget amit én nem igazán díjaztam 1. Viki miatt 2. rontotta az esélyeimet Balinál. Erről itt több szó ne is essék. Bár azért a kékdunás számkérés (szerelemvonat) és az elvittelek volna beyonce koncertre helyi járattal azért nem volt semmi.
Viki kezdeményezésére nagy nehezen szóba elegyedtünk Balázzsal. Minden féléről beszélgettünk, bár újat nem nagyon tudott mondani, mert ezeket már olvastam a blogjában. Részletezni nem is kívánom, az a lényeg jól elvoltunk. A történések sora és a szavak élénken élnek a fejemben.
Szegény drágám úgy beszittyózott, hogy az ölembe hajtotta a fejét, amit nekem simogatnom kellett, miközben a combomba kapaszkodott. Mondtam neki, a szemét nehogy becsukja, mert rosszul lesz. Tett egy erőtlen próbálkozást, hogy neki nyitva van, de láttam, hogy nem megy a dolog. Egyik kezemmel sikerült széthúznom az egyik szemét, a másikat már nem mivel a másik kezem meg foglalt volt, amivel a buksit kellett simizni. Ahhoz képest, hogy most beszéltünk először nagyon közvetlen volt. Bár biztos mindenkivel ilyen. Azért nekem jól esett. Invitáltuk őket Elit Osztag koncertre másnapra, amire nem jöttek el, ugyan akkor mi nagyon jól éreztük magunkat. Ja Balit haza kellett fuvarozni mert eléggé taccson volt, de végül vinni kellett egy barát/havernőjét is és náluk aludt. Elég korán hazaértünk, mert
Szóval szombat, ElitOsztag meg még két valaki koncertje. Tibbah is jött velünk úgyhogy 5en nyomorogtunk Betti autójában. Az út meg is lett örökítve kisvideo formájában, meg a buli is képekben. Hát nem kommentelném. Fergeteg volt.
Vasárnap már elég fáradt voltam, mert ez egy kicsit sok volt, plusz enyhe nikotinmérgezést kaptam az elmúlt napokban. Olyan hangom lett mint a dartwödörnek.
Egy sörnél többet nem tudtam magamba tölteni,de jobban is tettem, mert Viktória kedves rábeszélt, hogy üljek fel vele a rákenrol nevezetű ringispilre. Amíg fenn ültünk semmi gondom nem volt, de utána az autóban nagyon rosszul voltam, azt hittem újrafestem a kárpitot Tibbah autójában.Hazaérve szépen lefeküdtem és engedtem az álommanó kísértésének, hogy másnap fitten és frissen kezdhessem meg a munkanapot.
Tanulság: MÉÉÉÉG ILYEEEET!!!!
Utolsó kommentek